Századok – 1868

Szabó Károly: A Kendefiek a XIV. és XV-ik században 22

24 múlt század végén, gr. Kendefi Elek halála után, a családi levéltár okleveleiből, hihetőleg a család valamelyik tagja irt össze. Ezen irományok segélyével, használva egyszersmind azon gyér adatokat is, melyek irodalmunkban a Kendefiek* t illetőleg találhatók, megkisértein egybeállítni a család történelmének eddig ismeretlen régibb korszakát, melynek fénypontja a Hunyadiak dicső korába esik. Ott látjuk ugyanis küzdeni a Kendetieket mindig a nagy Hunyady János oldala mellett, e dicső hősünk diadalmas és szerencsétlen hadjáratainak sorában ; látjuk a két testvér Kendefit, az egyiket három fiával együtt, mint Hunyadi János életének a várnai veszedelemben hü oltalma/óit és megmentőit; értesülünk Hunyadi János és Mátyás leveleiből, hogy az jannyi csatában együtt küzdött öt Kendefi közül az egyik, Hunyadvármegye határszéli havasai közt, a törökök ellen, a másik a felföldet pusztító csehek ellen vitézül harczolva vérzett el. S olvasva Hunyadi János kormányzó és fia Mátyás király adományleveleiben a család tagjainak folytonos hü hadiszolgálatait és katonai érdemeit : teljesen megérdemeltnek látjuk fejedelmi bőkezüségöket, melylyel ők a hazafi-liüséget és vitézi érdemeket, különösen kedvelt híveikben, a Kendefiekben, jutalmazták, kiknek hátszegvidéki ősbirtokait újabb adományzásaikkal részint ott, részint a Felső-Tisza vidékén legalább is megkétszerezték. Valóban ritka család van hazánkban, mely őseitől örökölt birtokai szerzésének czímére és alapjára tisztább önérzettel mutathatna, mint a Kendefiek ; s igazán, nem lehet eléggé csudálni^ hogy épen ők, bizonyosan birtokjogaik iránt ápolt, de aligha indokolható féltékenységből, a legújabb időkig oly tartózkodók és óvakodók voltak, hogy családjok múltjára fényt s hazai történelmünk egyes pontjaira világot derítő okleveleiket a tudomány közbirtokává tenni vagy tétetni nem kivánták. ') ') A Kendefi-levéltár a közelebbi években Nagy-Enyeden volt letéve, honnan nyertem én is b. Kemény Gábor által az említett közleményeket. Ugyanott P. Szatlimáry Károly barátom is a legszívesebb közlókenységre talált, kinél a levéltárból több gondosan megőrzött eredeti oklevelet volt alkalmam megtekinteni. Legújabban azonban e levéltár, mint értesültem, Hunyadvármegyébe visszaszállíttatott.