Századok – 1868

Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor levele Alvinczy Péter kassai refor. paphoz 224

228 szenvedélyes hangon szigorú szavakat mond : de álláspontját felderíti s terveibe hagy bepillantani. Tudta ö azt, hogy egy hatalmas párt egyik kiváló tehetségéhez ir s épen oly ezélzattal, hogy levele titok ne maradjon : tehát politikai számításait nem mellőzte. De mindez csak emeli s nem gyöngíti sorai becsét. Azonban elég az elméskedésből. Már is eléggé hosszan tartottuk vissza az olvasót azon élvezettől, melyet neki e levél nyújtand. Ne fosszuk meg tovább is. * * * „Reverende fidelis Nobis sincere dilecte ! Martiusnak 25 napján irott levelét ultima ejusdem vévén itt való lakó-helyemben, érkezésemnek órájában, azontúl megolvasván, nem keveset csodálkozom az kegyelmetek elméjének megháborodott, habozó discursussán és abból származott vacilláló titubálásán ; úgy vagyon, az kegyelmetek irása szerént nem volna méltó csudálni, hogy lia szintén valami extremumokra kellett volna lépnem is, mind magam gyalázatjával s mind közönséges károkra, mert jól tudja kegyelmed is és minden rend bona conscientia, lia az én állapatomat consideratioban veszi, nem sokat kell rajta avagy semmit csudálkozni, feltalálja könyny-en, hogy én soha senkit nem sollicitáltam az magyarországi statusok közül magam áll apaijának promotiója felől, holott arról, bizonyságom az felséges Isten, nem is gondolkodtam, mert én magam sorsával contentissimus voltam, aliéna querendo az magamét amitálni : mindenkor elmémben forgattam , fortunam reverenter habere semper intendi. De mikoron azoktól az uraktól (kiknek mind személyek és substantiájok periclitáltatott mindenek felett) az mint erről Ormánközi is (tunc seeretarius comitis Forgacsii világos bizonyságot tészen) felette igen sollicitáltatván nemcsak magoknak, hanem egész nemzetünknek való succurrálásom felől, tudósítván az gonosz intentumok felől, sokat gondolkodtam magamban : mit kellessék cselekednem ? mert eonsiderálván magam erőtlenségemet, semmi comparatiot nem tanáltam arra valót, hogy egy római császárral feltegyek ; az magyar nemzet természetét pedig ha meggondoltam, egyebet annál nem tanáltam, az minemű gyalázatban inconstantiájok miatt jutottam; egyességeket magokban ha