Századok – 1868

Hőke Lajos: Gerjen és Ipoly-Pásztó pecsétei 210

210 kiadott — még azonban közforgalomba nem bocsátott — müveket. Ezek a következők , most csak rövideden jelezvén őket : 1) Magyar Történelmi Emlékek. I. osztály : Okmánytárak. Xl-ik kötet : vagyis a Wenzel Gusztáv r. tag által szerkesztett „Ár pádkori új okmánytár" 6-ik kötete; mely 57ö lapra terjed, s 890-től 1235-ig tartalmaz időszerint szerkesztett okiratokat. 2) Magy. Tört. Emlékek. II. osztály : irók; „Bozsnyai Dávid, az utolsó török deák történeti maradványai", Szilágyi Sándor 1. tag közlése és rendezése szerint. Rozsnyai irási 1660-tól 1705-ig, illetőleg, az utolsó elszigetelt okmányt is idevéve, 1712-ig terjednek; naplóinak s följegyzéseinek szövegében azonban már 1562-től kezdve találunk okmányokat. ') A kötet 463 lapra terjed, s ép úgy, mint a Wenzelé, tájékozó bevezetéssel bír. 3) Magy. Tört. Emlékek. II. osztály : irók. XIX-ik kötet: Veránc s i с s Antal munkáinak S z a 1 a y László által megkezdett s Wenz e 1 Gusztáv által folytatott közlése, 8-ik kötet : „Vegyes levelek, 1559 — 1562." 400 lap. 4) Magyar Történelmi Tár. XIII-ik kötet, vagyis az új folyam első kötete. Szerkeszti Toldy Ferencz r. tag. 252 1., Jakab Elek, Torma Károly, Erdy János, Simonyi Ernő, Szilágyi Sándor, Balássy Ferencz, Podhraczky József, Deák Farkas és Mircse János apróbb közléseit — különféle történelmi adalékokat — foglalja magában. 5) Budapest és környéke helyrajzi története, Rupp Jakabtól, két térképpel. 306 lap. — Számos más munka sajtó alatt van. — Régi magyar községi pecsétek. íme a hozzánk legújabban beérkezett magyar köriratú régi községi pecsétek, melyeknek lenyomatait vagy csak leírásait vettük, kiegészítéséül a már közlötteknek. Hőke Lajos úr Duna-Földvárról kettőt küldüti be. Az egyik igen nevezetes, mert még a XVI-ik századból származik; ez Gerj en, tolnavármegyei község pecsétje, melynek nyomója még máig megvan. Agyaga sárga-réz, s alsó lapja, a hol a metszés van, ezüst-lemezből áll, a rézzel összeforrasztva. A pecsét köralakú , régi ezüst-forintos nagy') Rozsnyai hagyományai már kikerültek a sajtó alól, midőn Szilágyi S. értesült, hogy nevezett török deáknak egy munkája a bolognai könyvtárban is megvan, t. i. а „V i с i s s i t u d i n о s" latin példánya, molyot szerző sajátkezüleg másolt le, és adott által Marsiglinak, azon időben, a mikor ez utóbbi Erdélyben megfordúlt. S z e r k.