Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 195

200 bizalmatlanság csak III. Károly és Mária-Terézia alatt kezde tünedezni, a minek aköz igazgatási-a szintoly üdvös következményű hatása volt, mint a nemzeti életre. A törvényhozás Károly uralkodásán innen a nemzet boldogságát, a közjóllétet többször s mélyebben fogta át; az igazságszolgáltatás is javult. A néposztályok érdekei, melyek a belharezok alatt, midőn a kedélyeket közös vallási és polgári sérelmek foglalták el, alig tűntek elő, Károly és Mária-Terézia alatt már élesebben fejeztettek ki. А с 1 e r u s és nemesség között ez általán véve vallásos korban politikai zsurlódások nem léteztek. A fő- és kisebb nemesség között az elválasztó vonal mind bélyegzőbbé vált. Avárosiak czéhszelleme és idegenkedése a magyar nemzetiségtől, folyvást észrevehető ugyan, de sokkal kisebb mérvben. Ok általában arra törekedtek, hogy foglalkodásaiknak minél több kedvezést nyerjenek s municipalis jogaikat erős lábra állítsák. A pór osztály sorsán az 1715. és 1723-ki törvények, nemkülönben Mária-Terézia úrbéri szabályozása sokat javított-A statusgazdaságra mind törvényhozásunk, mind fejedelmeink nagyobb figyelmet forditának, minek következtében a földmivelés és műipar, nagy részben a kormány ápolása által, nevezetes elölépéseket tett ; deakereskedés korlátozott vala. — Erkölcsi életébeu szintúgy ment maradt Magyarország a külföld kártékony befolyásától, miként szellemi életében hátramaradt annak felvilágosodottságától. Egészen másnemű volt a ha tás, melyet a külföld, s nevezetesen Ausztria, főrendeinkre gyakorolt. A v a 11 á s о s érzelem nem nyerhetett ugyan mélységet s belső ébresztő erőt a jezsuita s általán véve a szerzetes mo ráltól, de az erkölcsiség, városokban szintúgy, mint a nemesség körében, elég szigorú vala. A két századig elnyomott szellemi élet frissebb elevenségre még e korban nem juthatott : de mégsem maradt teljesen figyelem s ápolás nélkül. A nemzetiiroda 1 о m kevés müvelőre s még kevesebb pártolóra talált ; a tu doniányos és diplomaticai nyelv mindig a latin maradt. A szép művészet, kivéve a költészetet, ezen egész korszak alatt nem nyert nálunk tehetséget. Feldolgozta még szerző ez iránybanII. József korszakát, kiemelve, hogy a papságot különösen sérté e császár türelmi rendelete ; a nemességre nézve, a nemzeti nyelvet