Századok – 1868

Hőke Lajos: Római quád és sarmata emlékek Hontmegyében 190

193 lembánál kezdve, a Búr völgyén megszakítással, a Szitnyahegynél végződik. Ezen fal Helembától, az ottani begyen, erdőn át Lelédig, a mennyiben alapmaradványiból kitűnik, égetett agyagból készült ; azontúl az Ipoly mentén Kis Keszinél egy nyolczvan öl hosszú pogánytemetöben, Pásztón egy az Ipolyba félig beomlott körsánczban, Szakállas és Lontó határában egy árkolatban, Szetén egy félholdnyi kis körsáncz v. földvárban mutatja nyomait. A Búrpatak harmadfél mértföld hosszán e határvonal megszakad ; Borfőnél mint árok újra kezdődik, Szádnál mint rakott, kőfal tűnik fel, azontúl egy ága Bakabányának, másika Szebelébnek tart, mint az itt-ott található alapásások mutatják A pogánytemetök, sajnos, mindeddig nem méltattattak kellő tudományos figyelemre. Az eddigi leletekből azt következtetem : hogy e kihalt nép, volt légyen qvád vagy szarmata, halottait, miként a görög s római, megégette, s hamvaikat durva cserép-urnába rejtette; a halott fölött pedig tort tartott, s az ez alkalommal megevett kosnak, őznek csontjait, szarvait s a tornál használt edényeket a sírba szórta. A magyaradi temetőben, az ottani fürdőhöz közel, a csontok közt apró füles-bögrék, kancsók némi czifrázattal, — a családtagok megannyi kegyeletes emlékei, — tálak, egy likacsos szűrő, mind cserépből, a pereszlényiben 'pedig köfokos, balta és fejsze találtattak. A kis-keszi majdnem száz öl hosszú temető-halomban is sok csont és cserép találtatik ; az itt lakók kincslelet reményében összevissza turkállák e halmot, a nélkül, hogy valaha egy árva rézpénzhez jutottak volna. A temetkezés és a temetőkben lelt cserepek egyformaságából körülbelül következtetni lehetne : a nyugoti Kárpátok közt s azokon túl meddig terjeszkedett e nép, s e temetőkből melyik volt qvád, melyik szarmata ? Lehet, hogy a köbaltás temetők, hol csontok nem találtatnak, a liarcziasb qvádokéi, az edényesek , csontosok az iparos szarmatákéi voltak, s hogy a kőbalták minőségük s nagyságuk szerint az elhúnytnak rangját jelentették. A finom fokú, kigylakőböl, alkalmasint nagyobb rangú férfiúé lehetett, mint a kinek urnáját balta vagy egy öt fontos durva fejsze közönséges patakkőből, jelezte. Mindezen, bár nem finom müveken, meglátszik, hogy állandó lakással bíró, nem vándor nép, több százados civilisatiójának eredményei. A pogánytemetök további tudományos ásatásai s az ezek Századok. 14