Századok – 1868

Nagy Imre: A kis-martoni és keszthelyi levéltárakról 181

A kis-martoni és keszthelyi levéltárakról. 1867-ik évi búvárkodásaim tárgyaiul a nyári időszakban a kis-martoni és keszthelyi levéltárakat vala szerencsém választhatni. Elsőben is Keszthelyen fordúltam meg ez év késő nyarán, és ott gróf Festetics Tasziló kegyes engedélyezése folytán a keszthelyi urodalmi igazgató úr szíves közbenjárásával, a családi levéltárba bejutva, ennek kincseiben gyönyörködhetém. A Festetics-család, mint tudjuk, egyik első megtelepedése helyéül Soprony várost és megyét választá , megszerezvén itt a Sághi-család ősi birtokát; majd ismét alább terjeszkedve, a családnak egyik nagy emlékű szülöttje, Kristóf, a gersei Pethők magvaszakadtával — a múlt század első felében — felkérte a keszthelyi, vasvári és keméndi jószágokat ; megszerezte továbbá a csurgai és csáktornyai urodalmakat. A fekvő birtokok szerzésénél hazánkban divatozott eljárásból tudjuk, hogy a szerzőnek átadattak minden, a megszerzett vagyonra vonatkozó irományok. És így most már elképzelhetjük, hogy eme hatalmas és kiterjedt uradalmakról és várakról, mint példáúl Vasvár, Csurgó, Keszthely és a többiről mennyi okmány található a régibb századokból a föntebbi levéltárban. A negyvennyolczadiki törvények egyik vívmányául tekinthető az is, hogy a történet- és régiségbúvár az ily levéltárakban most már szintén szívesen látott vendég. Bizonyára kegyeletes érzés rezgi át bensőnket, midőn az előbb avatott szemek elől annyira őrzött irományok ily alkalmakkor előttünk feltárúlnak ; ily érzés fogott el engem is, bálát