Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 165

169 Ezen események által tehát nyilván teljes megfejtést nyerhet okmányunk keletének nevezetes adata is. Mindamellett okmányunk további vizsgálatában föntebbi feltevésünkre nézve nagy nehézség merül fel, melyet elhallgatnunk annál kevésbbé lehet, mert megfejtése egyik érdekes jogtörténeti kérdésünkre új világot deríthet. VI. Jakab, akkori főispánja Borsodnak, a Bors vozéri családból ; Egyed, alispán ja, a•/• Aba nemzetség somosi ágából. Az alispáni hivatal. A megyei négy nemesbíró vagy szolgabíró. Ezen hivatalok és bíróságok, valamint a vármegyei táblabírák ós nomesi törvényszékek eredete, fejlődése s alakulása III. András törvénye előtt és után. A megyei törvényszékek kiadványai. Okmányunk további részletei magyarázatába ereszkedve, legelöl is mindjárt annak kiállítóival találkozunk. Ezek Egyed comes curialis de Borsod és a borsodvármegyei négy bíró, a kik ezen elmarasztaló ítéletet kiadják. Kik voltak ezek ? A vármegyei curialis comes hivatal eléggé ismeretes jogtörténetünkből. E szerint a megyei alispánt, vagyis a megyei főispánnak, a comes parocliianusnak helyettesét a törvénykezés ben, s annak mintegy udvari bíráját — nevezték comes curialisnak, azaz udvari tisztjének, a miből azután az alispánság keletkezett *). Ismeretes, hogy a régi magyar jogszokás és a későbbi jogszerkezet szerint sajátlag az udvarbirák gyakorlák a bírói hatalmat. így a király udvarbírája, a comes curialis regis, ki eredetileg csupán helyettesíté a királyt bíráskodásában, idővel főor szágbíróvá, judex curiae regalis — lön, s a legfőbb országos tör vényszék elnöke volt. Hasonlón gyakorolták az egyház- s országnagyok, főurak udvarbiráik által a törvénykezést alattvalóik felett, s így volt a megyei főispánnak udvarbírája — a comes curialis, a megye törvényszékének elnöke, helyettesítve sajátlag csupán a főispánt. ') Koller : Históriáé Jurist]ne publ. R. Ung. Amoenit. II. 10.