Századok – 1868

Bujdosó Bálint: Névcsere. (Bottyán-Batthyány) 138

140 monoculus"-nak nevezik. Az 1705-ben ő építtette tolnavármegyei kömlődi Duna-hídfősánczot, mely róla „В о 11 у á n-v á г á"-nak neveztetett el még korában : a nép ma is így híjjá ; hanem Sehedius és Lipsky térképeiken már jónak látták nagy-bölcsen „B a 11 у á n"-várá-t, „Batthyányvárá"-t irni, — s utánok a többi sok kis mappakészítő. Sőt Kákóczi Emlékiratai első kiadásának magyar fordítója (ki egyébiránt Gyiirky tábornok nevét hibásan meghagyta „general Geur"-nek) a Batthyány név iránti előszeretetében annyira ment, hogy Bottyán tábornoknak Rákóczi által a franczia szövegben mindenütt „Bottian"-nak irt nevét, okoskodva Batthyányira corrigálta, s őt az egész Emlékiratban ily néven szerepelteti. Hol itt a történeti igazság, s hol az írói kritika? Azonban sze,gény Bottyánnak a Batthyány-néven kívül még a В u d i a n i névvel is össze kelle kapcsoltatnia, — de ezt már merőben idegen ajkú szerzőknél találjuk. így az egykorú „La Vie du Prince Ragolzi, ou la guerre des Mécontents", negyedik könyv, 150.1. „Otskai étoit avec plus de dix mille hommes sur la Morava, le General Bercsini avec un pareil nombre près de Neuhauzel, le Prince Ragotzi avec quinze mille homnes près de Pest, le Comte Budiani un peu plus bas aveo un Corps d'Armée, et le Comte Caroli aux environs du Grand-Waradin et de Giula." Ekkép egy egykorú német is, a ki Rákóczit mint zsoldos szolgálta: „...die Stadt Szegedin mit Sturmb erobert.. . von danneu bin ich nacher Solth commendiert worden in die Sehantz, und jenseits der Donau die Födwarer Sehantz zweimal helfen stürmen, allwo Herr General Budiani auch blessiert worden, am Bein; alldorten der Ffindt uns hinweggetrieben, bis in unsere Sehantz Budianwar (Bottyánvár), selbe bombardiert, beschossen ; wir aber die Sehantz mussten verlassen, wir aber die kleine Sehantz im kurzen wieder erobert und alles darin niedergemacht" stb. Ennyi névösszezavarása és ferdítése után számos kül- és belföldi Íróknak és egykorúnknak, nem csodálkozunk, ha még oly kitűnő történetíró is, mint Szalay László, a föntebb idézett helyeken, Röder s mások hibáját nem vette észre, a ki különben zárjelbe tett kérdőjellel fejezé ki kételyét egy másik,szintén idegen kútfő („a Wienerisches Diarium") által eltorzított magyar név azonossága fölött; 1. Szalay L. Magyarország Története VI. k. 4G8. 1. az Arad ostroma leírásánál említett Garant h y-hiwárokat. Fzeu, Szalay által méltán kétségberont Garanthy né\