Századok – 1868
Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 120
126 nye lön, hogy számos német család, és a felvidékről leköltözöttek, lassanként megnépesíteni kezdék a visszafoglalt városokat és falvak egy részét. Emigy lendületet vön aföldmivelés, a mire nem csekély befolyással volt az, hogy a jobbágyság sorsa több országgyűlésen, elvégre Mária-Terézia alatt az úrbér behozatala által, szabályoztatott. Legvirágzóbb volt e korban földmivelésünk a dunántúli, kivált Soprony-, Mosony- és Vasmegyékben. A temesi bánság Mercy gr. ritka buzgalma által majdnem újjá e korszak alatt teremtetett. Részletekbe bocsátkozva szerző, fölemlíti, hogy a gabona minden nemének termesztése annyira haladt, miszerint 1770. és 71.-ben négy millió mérőnél több szállíttathatott ki a szomszéd tartományokba, középszámmal pedig másfél millió mérő vitethetett ki évenként. Meghonosittatott a kukoricza, burgonya. A rizszsel sikerült próbák tétettek a temesi bánságban : de közönségesben nem lön divatossá, sőt utóbb ott is elhanyagoltaték. A szőlömivelés szintén haladásnak indult. Említést érdemel Soprony, melynek bora Poroszországban és Sziléziábn legkelendőbb volt. A bor kezelése általán véve jobbult ; az aszúbor több helytt s nagyobb mennyiségben készítteték. A hegyaljai kedvencze volt a lengyeleknek. A kereskedési növények közt legtöbb kezet foglalkodtatott a kender és len. A dohánytermesztésnek e kor vége adott nagyobb kiterjedést. A kertmivelés még terjedtebb lön. Híres volt gyümölcseiről Soprony és Korpona. Az erdőszet e korban végkép el volt hanyagolva, még a selmeczi bányásziskolában sem taníttatott. — Két, igen nagy részben most is létező ellensége volt a földmivelésnek : a futó-homok s a folyamok kiáradásai. Az állattenyésztésben mutathat ugyan e korszak gyarapodást elő, de egy lényeges hibát is, a legelök és kaszálók elhanyagolássát. Ezek körül javítást tenni még nem jutott gazdáinknak eszébe. Vetett kaszálókról még nem gondolkodott a magyar. A szarvasmarhának hazája kivált a Pest, Debreczen, Temesvár, Újvidék s Duna közti tömérdek puszták valának, melyeket nagy részben görög s örmény marhakereskedők birtak haszonbérben. Erdély völgyein is számos szilaj gulya legelt, de
