Századok – 1867
Pauler Gyula: „Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomatiai iratai. (1618-1626)” és „Báthory Gábor fejedelem története”. (Könyvismertetések) - 78
78 nem kevesebb, mint annak megmutatása, miszerint Magyarország régi hydrograpbiájának megírása a lehetőség körében fekszik, és hogy ha sok buvárlást, kitartást, közreműködést követel is, a tárgy oly érdekesnek mutatkozik, miszerint munkakedvünket nem igen fogja kifárasztani. Aztán nem is oly távol esik ezen kérdés a közélet érdekeitől. Vagy nem tanülhatnók-e régi hydrographiánkból — ha rolna, — mily káros dolog az, a cultura nevében vizeinket minél hamarább, minél rövidebb úton az országból kivezetni ? aiokat apasztani a hol lehet, és elvonván a növényzet éltető erejét, földünket sivárrá, levegőnket fogyaszthatlanabbá tenni ? Legyen tehát e tárgyra nézve is az eszmecsere megindítva, az tigybarátok pedig tisztelettel felkérve, hogy a mit valamely vidék vizirati régi viszonyáról és alkotásáról tudnak, hazánk múltjának felderítésére vagy velem közleni vagy közzé tenni szíveskedjenek. PESTY FUIGYES. Könyvismertetések, bírálatok, i. Dallos Miklós, gyó'ri püspöknek politikai és diplomatiai iratai (1618—1626.) közrebocsátják Franki Vilmos és Ráth Károly Esztergom, 1867. Simor János herczegprimás, emléket akarván Dallos Miklós, elődjének a győri püspöki széken emelni, fennevezett két szorgalmas történetbuvárunkat megbizta, miszerint Dallosnak a győri országos káptalan levéltárában levő, általuk összegyűjtött iratait, adják ki. E könyv nem történeti mű : de becses okmánygytijtemény a II. Ferdinánd és Bethlen Gábor közti alkudozásokról, melyekben Dallos — miről eddig sejtelemmel alig birtunk, — a királyi diplomatiának egyik főtagja, ügyestollú bajnoka volt. — Dallos iratai jobbára a haimburgi (1621) és beszterczebányai (1623) sikertelen értekezletekre vonatkoznak, s végül van néhány levél, mely a tótországi oláhügyben történt, szintén sikertelen maradt kiküldetéséről szól, valamint két rövid emlékirata : mikép lehetne a katholika vallás ügyén Magyaror-