Századok – 1867
Pesty Frigyes: Magyarország vízhálózata a régi korban 68
69 még is be lehet bizonyítani ; ugy azt is, hogy miként Keve, Horoui, Valkó, Berény, Borov vármegyék más megyék területeibe beolvasztattak, ha ugyan a polgári közhatóságon kivül nem esnek. Tudjuk, hogy Magyarország területén egykor számos helység létezett, mely az idö mostohaságánál fogva felszínéről eltűnt, és nyomukat csak a történetbuvár mutathatja fel. Ez mind annyi tárgy érdekes külön értekezésekre, tán bővebb monographiákra is, oly kérdés egyszersmind, mely a mivelt olvasónál túlságos meglepetést nem fog előidézni, tudván hogy az emberi müvek változásnak vannak alávetve, és hogy inkább a fölött bámulunk, ha emberi intézmények hosszabb időn át eredeti minőségükben megmaradnak. De máskép áll a dolog ott, hol a természet alkotásai forognak fenn, — hogy szigetek támadnak és elenyésznek, hogy tengeri városok szárazra jutnak, hegyek magokba omlanak, tavak, patakok, folyók eltűnnek, azt már kevésbbé hisszük el. Pedig az is történik, és jelen értekezésem czélja épen az, megmutatni, hogy Magyarország egykor oly vizgazdag ország vala, miszerint jelenleg e gazdagságnak csak romjait birjuk. A ki csak valaha, bár mily felületesen lapozgatta okmánytárainkat, annak fel kellett tűnnie, hogy királyaink az apátságokat, prépostságokat, püspökségeket jószágadómányozásokon kivül gyakran halászati joggal és halastavakkal látták el. Nem kétlem kimondani, hogy 3—4000 azon halastavak száma, melyek okmányainkban névszerint említetnek. Azok közül vájjon létezik-e még száz az egész országban, alig hiszem. Mind kiszáríttattak ezek, vagy a legközelebbi folyóval egyesültek, honnan gyakran vizüket nyerték. Különösen Pozsony, Bars, Nyitra, Komárom, Baranya, Csongrád, Zemplén, Gömör, Fejér, Zala, Veszprém, Tolna megyék ébresztenek figyelmet vizbőségük által, Tolna megyében Fad körül a veszprémi püspökség birta halastavait ; Csongrád megyében, nevezetesen Csongrád város körül pedig a garam sz. benedeki apátság ; a jászói, leleszi, zobori és más apátságok is nem mindig székhelyük körül, hanem távolabb vidékeken birtokoltak tavakat. A Margitszigeti apáczák e részben Somogy megyében fekvő jószágaikról látták el magukat, azonkivül a viza halászati joggal is éltek a Dunán. A Balaton és Fertő hajdan, hasonlíthatlan nagyobb terjedelműek valának