Századok – 1867

Thaly Kálmán: Károlyi Sándor hadi előterjesztése és észrevételei az 1717-iki tatárjárásról 55

Bagosi László penig tokaji indulásom előtt orderem szerént az kiket az futottak között öszveszedketett, 75 magával nyomában ment. Die 2-da 7-bris az havasok alatt miként aggrediálta, és az keresztyén rabokat hogy szabadította : már praemáissimbúl constál. Azomban magam is több haddal : circiter 300, — Szőllősl) E praemissa relatiók conceptusi a Károlyi-levéltárban nincsenek meg, valamint Bagossynak Károlyihoz ezen actusról, úgy általában ezen napokról szóló levelei is elvesztek ; úgy hogy Bagossynak Máramarosból Bagoson lévő házához visszaérkezésétől — azaz aug. 30-ikától, a mikor a köröskörnyül már a tatárnak behódolt vagy elfutott szatmári faluk közül ír a Tokajba menekült Károlyinak : mit csináljon? menjen-é utána? mondjuk, ezen Bagoson, 30. Augusti költ levelétől kezdve egész sept. 14-kéig semmi tudósítása sem létezik már ma ; e sept. 14-iki, szintén Bagosról szóló levél azonban már a borsai győzelem után való, s a maga és | későbbi híres poroszverő tábornok Beleznay János — mint a tatárverésben tényleges részt vettek — részeltetését követeli a máramarosíak által szanaszét hordott zsákmányban, különösen a nyert tatár-lovakban. A sept. 2-kán Bagossy által tett szerencsés csapást mindazáltal maga Károlyi leirja — bár rövideden — másutt, úgymint önéletiratában:„ .... S azomban akkortájban az tatár is Besztercze felől becsapván, majd csaknem Szamos-Újvárig rabolta az országot, | azzal Beszterczéhez visszamenvén, úgy tudtam s tudták, hogy már visszatakarodik ; azomban az moldovai vajdával Eszterházi Antal — az mint híre folyt — az erdélyi rabságot bekuldőtte egy rész tatársággal Moldovára : más részével pedig az tatárságnak az tatár chán fia Dés felé Belső Szolnok vármegyének, Kővár vidékének és Nagy Bányának fordult, és szinte akkor érkezett, mikor Károlyban Szent-Bertalan napján az nándor-fejérvári győzedelmet lövettem, s Te Deum laudamust tartottunk. — Nagy-Bánya mellett eljővén, egyenesen Szathmárnak ment, s onnat az Szamosközt is nagy részént elrabolván, nemes Ugocsa vármegyének fordult, holott is sok rablásokat tött. Nem lévén sohol semmi hadunk in corpore : nem kevés lármában és futásban volt az egész Tiszán innét (túl) való föld. — Hanem Bagosi László uram vje rte öszve magát mintegy 70-e d vagy 80- ad magával, s éjtszakának idején (2-da 7-bris) az ütötte meg a tábor á t : m í g észre nem vette a tatár, hogy kevesen vadnak: nagy confusióban hozta volt, éstöbbet 3000 rab nál szabadított el tőle. Azzal megrémülvén az pogányság: Márámarosnak vette magát... " (Szalay : Magy. Tört. Emlékek. IV. k. 116.1.)