Századok – 1867

Thaly Kálmán: Károlyi Sándor hadi előterjesztése és észrevételei az 1717-iki tatárjárásról 55

56 Mert ki volna illetékesebb a fennforgó tárgyra nézve Károlyi Sándornál, a tiszatáji vármegyék akkori parancsnokló tábornokánál, a kitűnő tehetségű, a fényes múlttal bíró vezérnél ? Ö reá vala bízva a Tiszavidék oltalma ; ö hozzá érkezének a határokon vigyázó tisztek, s a kirendelt vármegyék jelentései. A ki az 1717-iki török háború, s különösen a tatárjárás tüzetes történetét akarná megírni : a gr. Károlyi-levéltárban igen gazdag kútfőre találhat. Nagyszámú egykorú tudósítás őriztetik ott, a cs. tábornokoktól úgy, mint a magyar hatóságoktól, és a nemzeti véderő főnökeitől. Nekünk ezúttal nem czélunk a tüzetes tárgyalás. Csak az ide vonatkozó legnevezetesebb okmányt : magának Károlyi Sándor nak a kapott tudósításokból összeállított előterjesztését, s a máramarosi védelem egyik intézője Sztojka László ottani alispán eljárása felöl írt észrevételeit közöljük, — némi jegyzetekkel kisérve, különösen a tatárverés főhősét B a g o s s y Lászlót illetőleg. Érdekesnek tartjuk ez előterjesztést irodalmi szempontból is : mint az önéletirata és naptári jegyzetei által kortörténetiróink közé sorolt Károlyi Sándornak egy eddigelé ismeretlen munkáját ; és történelmi becscsel bírónak tartjuk új adataiért, melyek által ama tatárjárást egészen más, a többiektől eltérő színben tünteti fel : a midőn leplezetlenül bevallja a nép hangulatát, mely — mivel a tatár haddal a feledhetlen Rákóczi bujdosó vezéreit várta — nemcsakhogy harczolni nem akart ellene, s elfutni előle : sőt készséggel küldi vala követeit a hódolásra. Károlyi maga is Tokajba menekülni volt kénytelen ; úgy, hogy ha a tatárral — ha nem is maga a nagynevű Bercsényi — de csak Eszterházy Antal, Forgács vagy Csáky bejö vala : a Tiszán túli nép újra fegyvert ragad, és — talán sajnosan — ismétlődik a — kuruczvilág. A töröknek Nándor-Fejérvárnál történt megveretése után jó, hogy éz nem történt, s Eszterházyék is nyilván ezért nem jövének be, megóvandók a szeretett hazát újabb — s reménytelen — vérontástól. De halljuk immár magát Károlyit.