Századok – 1867

Nagy Imre: Egy magyar emlékirat a XVI-dik századból 47

50 hazánk történelmére nézve igen becses és sok részben ismeretlen adatokat jegyzett föl. Végezetre néhány érdekesebb helyet közlök az emlékiratból. Kezdete ez : „Martonfalvay beteges Imre deák szolgálatáról rövi„dedön való emléközet, az nagyságos Török Bálint uramtól „és asszonyomtól, feleségétől Penflinger Kata asszonytól ő „nagyságától fogva," stb. Emlékiratát pedig így végzi szerzőnk : „Először ez írás kezdetött Szécsényben, de végezteti „el Pápán, Szent András estén, az az Szent András havának „29. napján, ennyi esztendőben : 1585. Nagyságtok szolgája jËr betegös, megfogyatkozott Imre deák, Marton„falvay." Egyik legérdekesebb helye emlékiratunknak az, melyben szerzőnk mint szemtanú, Budavárának 1541-ben a törökök által történt elfoglalását következőleg írja le : „Továbbá az hitetlen török császár az német fejedelem ellen Buda vára, városa megszállásáért, basáját bo„csátá nagy hadával, az német hadat az Szent-Gellért „högyén megveré, és azután ő maga is török császár szö„ mélye szerint fölérközék minden hadaival, Buda várának „íöllül az Duna mellett táborba szállá, és az magyar urakat „hozzá hivattatá, de az én kegyelmes uram, (Török Bálint) „betegsége miatt nem akar vala kimenni ; de az kincstartó „barát, (Martinuzzi) ki azelőtt elárulta volt az én uramat, „egyebet nem akara benne, hogy az én uram is kimenjen „az urakkal, az török császár táborába. Az én kegyelmes „uram k é s z v a 1 a Buda várában, csak Batthiányi Orbán„nal és Podmaniczky János 'uramékkal megmarada Buda „városában, és megesküdni kincstartónak és az urak„nak, hogy mind ezen romlással megtartja „Budát az török ellen keresztyén fejedelemnek^ „Isten segítségévéi ; — de ugyan nem akara engedni az „kincstartó barát semmiképen ; kiért az én uram „nagy sok jámbor előtt, az Buda kapuin „belől-tudományt is tőn; — ágy mene el az én „uram az többi urakkal. Én is az én uram után jelön vol-