Századok – 1867

Pauler Gyula: „Székesi gr. Bercsényi Miklós levelei b. Károlyi Sándorhoz. 1703-1711.” (Könyvismertetés) 408

410 hü maradt magához, és emlékezett, midőn a nagy tömeg a viszonyok és idő hatalma alatt már feledni kivánt, feledett. Pályája végén;gyülöletével már majdnem elszigetelten állott, mint a jacobinusok a franczia forradalom végén, midőn a sanscnlotte düh^kora már lejárt Nem volt nagy szellem, nem hibáktól ment, szenny telen nagy lélek; leghívebben jellemezzük talán, ha „magyar embernek" mondjuk, mely kifejezés alatt nyelvünk erélyt, becsületességet és főkép hazaszeretetet szokott érteni. Ez érdekes, és ha megértjük, rokonszenves alak lelkéhez a jelen gyűjtemény mintegy kulcsot szolgáltat, 285, többnyire Károlyihoz irt levelében (toldalékul mellékelve László fiának egy, Zsuzsána leányának két levele), melyekben tettetésre nem gondolt. A levelek ugyan jobbára hadi dolgokra vonatkoznak : de mégis könnyű és érdekes munka volna belőlük, mintegy mozaik kép ben Bercsényi alakját híven feltüntetni, —azonban ez túlmenne a jelen rovat keretén. Nem ismételhetjük eléggé, mily fontos szolgálatot tesznek ily gyűjtemények a tudománynak. A történetírásnak egyik főfeladata a szereplő személyek jellemzése, festésé : mert többnyire egyes emberek csinálják a történetet. Ritkák az esetek, midőn a tömegek felkorbácsoltatva az által, a mit mi korszellemnek nevezünk, lépnek actióba, mint a keresztes háborúkban, ugy a franczia forradalomban ; de ilyenkor ÍB a részletekre nagy hatást gyakorol a vezérlők egyénisége. Hazai történetünk egészen más szint fog kapni, ha annak individuális oldalát mind jobban-jobban kiaknázzuk, a mihez azonban természetesen a részleteknek tüzetes ismerete szükséges. Teleky és Jászay óta oly behatólag egy korszakot magyar történetíró nem tanulmányozott, mint Thaly a Rákóczi-kort, és fáradhatatlan buzgalmának egyik újabb gyümölcsét jelen gyűjteményben veszi az olvasó, kinek tájékozására közlő a levelek elé terjedelmes bevezetést is irt, teleúj és érdekes adatokkal, mint minden, a mit eddig tőle a Rákóczi-korról olvastunk. Megismerkedünk ebből Bercsényi eleivel, kik, mert túlbuzgó katholikusok voltak, Erdélyből Bethlen Gábor idejében menekülni kényszerűitek. Bele pillantunk Miklós gróf unghvári kastélyába, és látjuk őt, franczia és magyar történeteket olvasva, vegyészi műhelyében orvosságokat készítve, melyeket neje a vidék szegényei közt ingyen szétosztogatott, — am a szerepre