Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

35 iigyekezzenek megtéríteni ; aminthogy közölök számosan el is zarándokoltak e pogányok közé, s többen vértanúkká is lettek. Ily határozott lévén e tekintetben Gerbert érsek törekvése, alig hihető, hogy ő a magyarokra is ne terjesztette volna ki figyelmét, s különösen, hogy megtérésök viszonyairól ne értekezett volna Henrik bajor herczeggel, István sógorával, midőn ez 998-ban Ottó császár kíséretében Rómába ment, s ugy látszik, még a következő év egy részét is, midőn Gerbert már Sylvester pápává lett, ott tölti vala. Henrik, ki az Istvánnal ennek s Gizelának egybekelésekor kötött szerződésnél fogva kétségkívül némi kötelességeket vállalt magára sógora irányában, a magyar ügy jóvégre vezetését illetőleg, nem kevesbbé érdeklődék, mint Sylvester pápa, ki a pogány népeknek a német befolyástól független megtérését elveinél, czélzatainál fogva hordá szivén. Még az is igen valószínűnek látszik, — én legalább, bár adattal bebizonyítani nem tudom, de az összes viszonyok találkozásánál fogva bizonyosnak tartom, — hogy Henrik épen a magyar Ugy végett kisérte ekkor a császárt Olaszországba s időzék ott oly huzamosan, hogy abban mind a császárnál, mind a pápánál közbenjárjon : emezt a magyar érdekek támogatására, egy független magyar egyház megállapítására indítsa ; amannál minden netalán teendő ellenzést megszüntessen, minden akadályt elhárítson. Tekintve az ügy nagy fontosságát, józanúl egyátaljában fel sem is tehető, hogy István Asztrik ünnepélyes követsége előtt semmi értekezésben nem lett volna a pápával. Nyomára ennek nem akadunk ugyan az emlékekben : de ezek általában véve igen gyéren jegyeznek fel e korból diplomatikai érintkezéseket s alkudozásokat. S ilyetén feljegyzés hiányát talán csakis abból lehet megfejteni, hogy a pápával folytatott előleges értekezés nem nyilván, valamely köztudomásra jutott követség, hanem titkon, Henrik berezeg által történt ; mit egyébiránt az iá javasolhatott, hogy a császár féltékenységének felébresztése kiker ültessék. Annyi bizonyos, hogy Sylvester törekvéseinek főczélja volt a pápai hatalom felmagasztalása és szilárdítása, a császáré rovására. Már pedig e czélra alig szolgálhatott valami alkalmasb eszközül, mint ha az épen megtérésben lévő két országot mind. egyházi, mind politikai függetlenségében támogatja, a német