Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

375 Ha tehát valamely halom alatti sírban hamú és égésfekvet fordul is elő : azt azért még római sírnak tartani nem lehet. A kúnhalmokban talált cseréptőredékek és állati csontmaradványok hihetően onnét származnak, hogy — mint fentebb említve volt — a kancsók a hún-scytha Ünnepélyek fontos részét képezték ; a vitézebbeknek több kancsói voltak, s eltemetéskor a királyok siijába arany-, a gazdagokéba eztlst-, másokéiba cserépkancsók — talán 2—3 is — tétettek, megtöltve kumiszszal, és tán a halotti tor alkalmával használt kancsók is a még akkor megnyitott sírba hajíttattak, s akkor mindjárt öszszetöredeztek. Troyon azt irja, hogy Svédországban szokás volt a hamvveder és a halott ékességeinek sirbatétele után, hogy a halotti kisérők mindegyike kődarabját a sirba dobá, mint a scythák, a mi által természetesen a hamvveder darabokra tört. Skócziában, a kinek emlékét tiszteletben akarják tartani, azt mondják : követ fogok hányni sirhalmára. (Rómer : Rég. Kai. 56-dik 1.) Ugyanez divat ma is Hevesben, a Szepességen, és a Székelyföldön (Ipolyi Arch. közi. VI. 42 1.) Ilyenforma szokás fent van még most is Biharmegye némely vidékén is, hol lakoma kezdetén a vőfélek cserépedényeket vernek a földhöz, melyek eltörvén, kiáltják : mikor ezen edény ismét ép lesz, akkor vájjanak el az új párok egymástól ! Ezenkívül a sirba tétetett a halott legkedvesebb harczi ménjének hullája, s nagy tor tartatván, az ennek alkalmával leölt állatok csontjait, sőt a halott számára is húst szintén szokás vala a sirba tenni. — De nemcsak a sirba tétettek kelyhek, hanem a sir feletti kőszobrok képei is ily kancsót tartanak kezükben. (Jerney kel. út. H. 90 s kk. 1.) E kúnhalmokban talált cserépdarabok adhatnak felvilágosítást az iránt, hogy miért találhatni, főleg a Duna-Tisza között, gyakran a legnagyobb, de emberi kéz által még aligha feldúlt homokdombok közt, szél által mélyített völgyfenékben, fehér és kék szinti égett föld között és felett a földszinén oly darab cserepeket, melyek kívül veresek vagy barnák, belül szürke vagy fekete szinüek, s igen durva anyagúak. Ezek nem lehetnek római hamvveder cserépdarabjai, melyben a hamu, s csontok a