Századok – 1867
Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353
373 lánozokat gyöngyökből és drágakövekből ; karpereczeket, gyűrűket. Fegyvereik, a velitáknak : egyenes spanyol kard, három láb hossza dárda fanyéllel, tőr, rövid kerek-paizs és bőrsisak ; a többi gyalogoknak, 4 láb hossza paizs, spanyolkard, tarajos réz-sisak, lábpánczél, rézlánczból vagy pikkelyekből készült mell vért,egy nagyobb és kisebb mozsár; ezenkívül hordoztak magokkal : fejszét, fürészt, kosarat, szijjat, kaszát, lánczot, fazekat, nyársat, karót. A lovasok rendes fegyverei valának : paizs, pánczél, sisak, dárda, igen ritkán nyíl. (Bélák: római régiségtan, Kecskemét, 1844.) Kisértsük meg most már ahún-scythafegyverzetet s öltözetet előnkbe állítani, azon részeiben, melyek érezből lévén, az idő rombolásának lehetőleg ellentállanak. Viseltek a hún-scythák : görbe kardot, rövid tőrt, hosszá lándzsát, dárdát, bárdot,buzogányt, csákányt, — de leggyakoribb és f őfegy vérük a kéz ijj volt. A kézijj vagy két szarvból készült, melyeknek vastagabb végei egy közép-foglalványba voltak szorítva, vagy egy darabból állott. A nyíl vesszeje nádból volt ; a nyíl hegye a massagétáknál és a Szibériában lakó húnoknál — mivel itt a vasat nem bányászták — rézből, visszhorog nélküli, sima vala : különben átalában visszhorgas vas-nyílhegyeket használtak ; ellenben a rómaiaknál s görögöknél a nyil hegye sima érezből való, s visszagörbülő horog nélküli volt. A kézljjat s nyilakat hol külön, hol együtt a puzdrában, vagy tegezben, mintegy tokban, tartották. Volt pajzsak, továbbá sisakjak, felül gömbölyű csúcsban végződő ; viseltek mellvasat, két kiálló karika-ékességgel, vaspánczélt pikkelyes lemezből ; balkarjaikat mind a férfiak, mind a nők karpereczczel ékesiték ; hordtak végre kürtöt, mely szükség esetén ivóeszközül-is szolgálhatott nekik. Hordtak sarkantyút is : de a melyet bokájokon keresztül kötöttek fel, taréja nem volt, csak egy hegyes, kiálló vasa. A nők füleit nagy karika, nyakakat több sornyi gyöngy-