Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

3 DD részéről 125 ezerre, az ellenség részéről, azokonkivUl, kik az éjjeli megrohanáskor sátraikban ölettek meg, 220 ezerre teszi. Hogy mily drága győzelem volt ez az ellenségnek, — mutatja az, hogy vezéreik másnap életök megmentése végett a seregmaradványokkal az ez időben Pannoniához tartozó Tuln, most osztrák város felé elvonúltak. Mit látva a húnok, elhullott véreik holttesteit, főként szeretett vezérük Kévéét összeszedvén, az ottani római országút mellett, scytha szokás szerint, illő tisztességgel eltemették, a sírok helyén — mint mondók — kőszobrokat állítottak, magas halmokat hánytak, s a vidéket emlékül Keveházának nevezték el. Ekkor a húnok hadaikat rendbeszedve, a dunántúli részeket megrohanták, elfoglalták, s családjaikat ide áthozván, minthogy a rómaiakkal két izben vívott csatában, ezek hadviseleti modorával megismerkedtek : a tárnokvölgyi veszteség visszatorlásáúl a folyvást Tulnnál táborozó rómaiak ellen siettek ; a mit ezek észre véve, a Bécstől délnyugotra fekvő Zeiselmaur melletti mezőségig eléjök jöttek, — s itt a húnokkal összecsaptak. Elkeseredve folyt a harcz, soká kétes eredménynyel; a húnok készebbek mind egy lábig elveszni,mint visszaveretni, scytha szokás szerint rémítő kiabálás és doblárma közt, nyilaik sürtt záporával az ellenség sorait zavarba hozták, .s tömegesen öldösték ; a kora reggeltől esti kilencz óráig teljes elkeseredés és hősi lelkesedésben folyt vérengző harezban végre az ellenség megtöretve, futásnak indult, folyvást öletvén az őket üldöző bőszült húnok által. Maciin e harezban elesett, Detrének pedig vasnyíl repült homlokába, s a húnoknak e győzelme még az unokáknak is sok ideig hősi dalok s népregék tárgyáúl szolgált. De e győzelem a húnok részéről ismét két vezér, Béla és Kadocsa, s 40 ezer vitéz életébe került. A vezérek a Keve szobra mellé temettettek, hova később a húnokhoz állott szász Detre és Etele is 4&4-ben eltemettetének. A rómaiak veszteségének száma nincs tudva : de hogy az itt igen jelentékeny volt, tanúsítja az, hogy a római hadsereg a húnok ellen csatára kelni többé nem merészelt s miután a húnok hátuk megett ellenséget nem hagytak, az ostrogóthok nemzete járom alá hajlott, Hermanarich régi védenczei egymásután hozzájok állottak, s Athanaricb megmaradt hü törzseivel római földre költözött : a nagy