Századok – 1867

Gyárfás Isván: A tárnokvölgyi ütközet és a hún-seythák temetkezési módja 353

A tárnokvölgyi ütközet, és a hún-scythák temetkezési módja. Hazai régibb történetíróink: Béla névt. jegyzője (1. f.). Kézai (U. f. 3 §. 4. §.), Turóezy (C. XI. XII.), Bonfin (Dec. I. L. III.) és Oláh Miklós (Attila C. I. IL) emlékeznek egy nagyszerű véres csatáról, mely Kr. u. 381-ben a húnok és rómaiak kőzt Pannónia birtokáért elébb Százhalom alatt, Potentiana mellett Tárnokvölgyénél, később megújulva Ausztriában Tulnnál, Zeiselmaur síkján vívatott ; a harczoló seregekből több százezeren hallottak el : de elestek Keve, Béla, Eadocsa húnfővezérek is, kiknek holttestei Keveházán temettettek el, scytha szokásszeri n t, illő tisztességgel, s a római országútnál emelt sírjaik felett magas halmokat hánytak, s kőszobrokat állítottak, — de e nagy veszteség mellett is a diadal a húnoké lett, s vítézségök jutalmai! 1 a szép Pannoniát nyerték. E véres harczok valódiságát külföldi írók megtagadják, hazai iróink egy része is kétségbe vonja, főleg azért : mért e csatákról nem emlékeznek sem görög, sem latin régi irók, kik pedig azon korbeli csekély érdekű dolgokat is szorgalommal feljegyeztek ; azonkivül sok van az előadásban olyan, mely az e korbeli történelmi adatokkal ellenkezik. Mind a mellett e csaták leirását, valamint legapróbb részleteiben történelmi valónak: úgy a főtényekre nézve a mondák körébe útasítandónak tartani nem lehet ; mert ha nincs is egykorú se hazai, se külföldi iró, ki e harczok valódiságát egyes részleteiben is teljesen igazolná, de van nemzeti hagyományunk, melyet hazai régibb iróink, mint Kézai és Turóezy .régi krónikák" -^- „régi magyar történelem" után feljegyezve