Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

alatt létezett VIII. Leo, ha, mi kétséges, felfogta is az ügy fontosságát, zsarnoka miatt nem mozoghatott szabadon, ki óvakodék magára vonni a birodalom haragját. Utóbb pedig, midőn V. Gergely ült Sz. Péter székén, erre annál kevesebb reménye lehetett Boleszlávnak, mivel a pápa német eredetű, ül. Ottó császár rokona volt, s vele mindenben egyetértett, mi a birodalom hatalmát illeté. Mihelyt azonban Sylvester lön az egyház fejévé, Boleszláv is megújitá kísérleteit. II. Sylvester, saját terveinek érdekében is, kétségkivül minden módon ügyekvék czéljára segíteni a lengyel fejedelmet ; s miután a kor fogalmai szerint csak a császár vagy pápa adhatott királyi czímet és koronát: készíttetett is számára egy koronát, s azt neki, mihelyt a körülmények engedik, s különösen a császárnak, — kiyel messzeható tervei miatt jó egyetértésben maradnia mindenek felett érdekében álla, nem mellőzhető megegyeztét kieszközli, el is küldendé. De, mint alább látandjuk, a császár, ki a lengyel fejedelmet, már egészen hűbérese gyanánt tekinté, ez ügyben más befolyásoknak engedve, egyátaljában nem lön hajlandó a királyi czim és korona megadása által megtágítani a kötelékeket, melyek Boleszlávot a német birodalomhoz kapcsolták. Egészen más viszonyok léteztek hazánk tekintetében. Géjza, bár 973-ban békét kötött is I. Ottóval, nemcsak olyféle hűbéri kapcsolatba nem lépett iránta, mint lengyel szomszéda, s mint a császár kétségkivül óhajtá vala '); hanem kevéssel utóbb, midőn utóda, II. Ottó ellen Henrik bajor fejedelem fellázadt, ennek pártjára állván, több éven át nyilt ellensége is lett a császárnak. Ezen, Henrikkel ekkoron kötött szövetség fonalán jött utóbb létre a házassági szerződés is Géjza fia és Henrik leánya közt. A bajor fejedelemnek érdekében álla, hogy a magyarokban, kivált ha keresztényekké lesznek, mit e házasság biztosított, a császár ellen, ha vele netalán megint viszályba keverednék, mindig támaszra találjon. És mivel Géjza nemzeti függetlenségét a kereszténységnek különben is szükségessé vált fölvételében l) Minden bizonynyal erre vonatkoznak ama szavai is a Piügrinhez irt levélben, midőn a verduni püspököt követül küld<5 Uéjzához : Bruno enim illuc (a magyarokhoz) erit delegandus, quo rex eorundem nostro quampropere arbitrio sit colli gandus. Fejér : Cod. Dipl. I, 257.