Századok – 1867

Horváth Mihály: Szent-István első összeköttetései az egyetemes keresztyén egyházzal 18

30 keletkezett volna, melyben már annál fogva is, hogy a hét udvari főméltóság, mely tényleg gyakorlandó vala az összes világi hatalmat, mindig csak pap lehetett, a papság, következőleg, a pápa részére hajlott a hatalom mérlege, kivált miután a császár rendes székhelyéül is Eóma volt kitűzve. Az ifjú császárnak mysticus iránya mellett is nagyravágyó kedélye gyanútlan nyílt meg a csillogó eszméknek s formáknak, melyekbe Sylvester a maga rendszerét burkolá ; s 998 óta, midőn második római útjára kelt, oly hévvel kezdé megvalósítani Ottó tanítójának eszméjét, hogy ha őt kora halála e müvének létesítésében meg nem gátolja : e rendszer hálózatának végfonalával együtt a pápa kezébe jutand vala a világ uralma. E rendszer megalapítása mellett nagy gondot fordított Sylvester még arra is, mi már néhány régibb pápának is törekvése volt, hogy az újdon megtért népek keblében a német egyháztól független, közvetlenül a pápa alá helyezett metropolitai székek alapíttassanak; s ekként a külön nemzetiségű népek, függetlenségöket e tekintetben is megőrizvén, mint egy keresztény államcsalád megannyi egyenjogú tagjai gyűlhessenek össze Sz. Péter széke, mint a közös egyházi középpont körül." Sylvester pápa e törekvésének most üj, hatalmas ösztönt adott ama körülmény, hogy két, saját nemzetiségére büszke, függetlenségére féltékeny nép keblében épen ez idő szerint kezd vala gyökereket verni a kereszténység. E két nép a magyar s a lengyel nemzet volt. Mind a kettő érintkezésbe lépett ugyan már Németországgal : de, bár Lengyelország az erélytelen Miciszláv alatt 992-ig, midőn az erőteljes ChrobriBoleszláv lépett a trónra, a magyarnál e tekintetben kevesebb óvatosságot fejtett vala ki : mégis politikai függetlenségére mind a kettő oly féltékenynek tanusltá magát, miszerint bizton fel lehet vala tenni, hogy ha kivánnak is felvétetni a keresztény államcsalád körébe : politikai függetlenségüket az igényteljes német birodalom irányában feláldozni egyátaljában nem hajlandók. Csak ezen feltétel alatt lehetett magának a kereszténységnek is gyorsabb s állandóbb megalapulását remélni keblökben. Sylvestert tehát most kettős érdek ösztönzé e népek gyámolítására, tudniillik, a kereszténység terjesztésének és saját messzeható tervei sikerültének érdeke, melyeknél fogva a pápai