Századok – 1867

P. Szathmáry Károly: A nagy-enyedi ref. főiskola költörténete 1662-től 1704-ig 177

186 A fenyegetések, sőt már is elkövetett rablás és vérengzés tudatja a néppel az iszonyú sorsot, melyet R a b u t i n reá mért. Némelyek — ezek között Cserey szerint az enyediek — többször folyamodtak segélyért az Enyedhez közel táborozó Toroczkayhoz, sőt állítólag ez meg is ígérte volna azt : de ez állítást a szemtanú Pápai Páriznál nem látom, a mi tán arra mutat, hogy az enyediek abban bizva, csakugyan harczhoz készülten várták Tige ezredest, mely utóbbi véleményt ámbár Pápai Páriz s utána mások mellőzik, annak felemlitését valószínűbbnek látom — a következő okokból : Az isteni-tisztelet ünnepnapon nem szokott nyolcz órakor kezdődni. Toroczkay segélyre hivatását többen említik : még oly hiteles történész is, mint Cserey, ki bár elveiben néha elfogult, az adatokra nézve hü szokott (?) lenni. Nem valószínű, hogy több ezernyiből álló tábor közeledése észrevétlenül maradjon oly időben, midőn kóborló hadak miatt *a város magát kiállított örök nélkül sem hagyhatá. Mert Pápai Páriz állítása szerint is a nép egy része s ezek között Enyedi István tanár is a város feletti szőlőhegyekre — valószínűleg a collegium felett közvetlenül emelkedő 0 rhegyre menekültek, miután a bekövetkezett csata folytán többen harczolva, a városon kivül, különösen az Őrhegy alján estek el. Mert a collegium becsesebb holmii a pinczékbe voltak rejtve ; s végre mert PápaiPárizt a később bekövetkezett évek ösztönözhették , hogy némi tartózkodásból a várost teljes tétlenség színében tüntesse fel müvében. Figyelmet érdemlő, és eddig senkinek fel nem tünt körülmény, hogy tanodánk már említett beiratási (subscriptionalis) könyvében az 1702-ik év 3-ik áprilisében subscribált „Martinus Csernatoni" neve után ez áll : „Vagus, cujus negligentiae tribuenda nun.quam satis deploranda, illa et civitatis et Collegii hostilibus armis facta ruina." Mely körülmény, miután itt a „negligentia" alkalmasint a kiállított őrségre vonatkozik, szintén nézetem mellett szól. Bármint történt legyen, annyi bizonyos, hogy báró Tige tábora a kastélyt körül-özönlé, s miután a várt segély sehonnan