Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: „Láthatatlan hatalmak vezetnek…” Vallásos motívum politikai szerepben Széchenyi A kelet népe című művében - A „láthatatlan kezek” helye Széchenyi vallási világában
„LÁTHATATLAN HATALMAK VEZETNEK...” 75 tosságokat mutatnak, amelyek jól illeszkednek a vallásosság újkori társadalmi funkcióváltozásának ahhoz a folyamatához, amely a francia forradalom után bontakozott ki Európában. A gróf tudatosuló hitélménye – számos nemzedéktársához hasonlóan – eloldódott a felekezeti kötöttségektől, és olyan egyéni jellemzőket mutat, amelyek már a modern vallásszociológia által a polgárosodás kísérőjelenségeként regisztrált úgynevezett „magánvallás” (private religion) fogalomkörébe tartoznak. Széchenyi – európai mércével mérve is – az egyik első olyan személyiség a világtörténelemben, akinél megfigyelhető a modern ember új típusú szellemi-lelki szabadságának érvényesülése: a beleszületés véletlenje már nem determinálja örökre és megváltoztathatatlanul az egyén sorsát, így intellektusának szabadságfoka jelentősen nő azáltal, hogy szabadon választhat nemcsak az áruk, hanem a világnézetek elkerülhetetlenül pluralizálódó „szabadpiacán” is.65 Térjünk most vissza A kelet népe szövegéhez, és tegyük fel újra a kérdést: a „láthatatlan kezek” már-már misztikus élménye hogyan illeszkedik ahhoz az istenkereső attitűdhöz, amelyet az előbbi rekonstrukció során megismerhettünk? Jóhiszeműen föltételezhetjük, hogy az 1840 tavaszánnyarán átélt öröm- és felszabadultságélmény fél évvel később visszatekintve, a könyv fogalmazása közben lezajló fölidézés és újratudatosítás során még emelkedettebbé, még jelentőségteljesebbé válhatott számára. Ám mégis: úgy vélem, a nyelvi ábrázolás, a benne rejlő szimbólumképző erő hőfoka mégsem mutatja azt a „numinózus” hierofániaélményt, amelyre az igazi misztikus tapasztalat kategóriáját alkalmazhatnánk.66 Fontos jelzés, hogy sem az 1840. év nyári naplófeljegyzéseiben nincs nyoma ilyen mértékű lelki élménynek,67 sem A kelet népe további szövegében nem említ ilyesmit, mi több, egész későbbi munkásságában és irathagyatékában (!) 65 Minderre részletesebben lásd Csorba László: Széchenyi hitéről – értelmes és boldogtalan. In: Uő: Haza, nemzet, felekezet. Bp. 2020. 9–15. 66 Rudolf Otto alkotta meg a „numinózus” fogalmát a „szent”-tel való közvetlen találkozás – a mysterium tremendum (rettentő titok), az „egészen más” élményének különleges érzete – megjelölésére, lásd Rudolf Otto: A szent. Bp. 2001. 15–43. – A kategória a szubjektum élményintenzitásának érzékeltetésére nyilván abban az esetben is használható, ha úgy véljük, a hívő csak önszuggesztíve gondolja azt, hogy a transzcendenssel találkozott. 67 Az 1840. április–májusi naplóbejegyzések a szokásos hangulati hullámzásokat mutatják; például május 2-án, alig két nappal a Deákkal való, már idézett, örömteli és bizakodó beszélgetés után ezt írja: „Bin Lebensmüde auf eine unbeschreibliche Art”, lásd Gróf Széchenyi István naplói. Szerk. bev. Viszota Gyula. V. Bp. 1937. 380.; vagy a bejegyzés május 17-én: „Főbelövős hangulatban”, lásd Széchenyi I.: Napló i. m. 916.; vö. Oplatka A.: Széchenyi i. m. 287. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 75Századok_Széchenyi_Könyv.indb 75 2022. 11. 24. 11:24:262022. 11. 24. 11:24:26
