Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Velkey Ferenc: Az első naplónyomok Kossuthról Széchenyi diáriumában
VELKEY FERENC 34 tást és történetet feltételez. A bevezetőben felvillantott Kemény-emlék arra utal, hogy a töredékes, szituációhoz kötött naplóbejegyzések áttekintésével Széchenyi is a történet dimenziójába helyezte gesztusait, a múltból kiindulva a jelenen keresztül a jövőt kémlelte. A történeti ívbe rendezés jellegzetes formája Viszota Gyula gyűjteménye is, aki a vitairatok között egybefűzte és két részletben közzétette Széchenyinek az összes, Kossuthtal kapcsolatos naplóbejegyzését.14 A történet felől visszaolvasott naplóbejegyzés esetében pedig különösen érvényes a naplókutatás egyik dilemmája, tudniillik az, hogy amíg a naplószövegeknek talán a legerősebb meghatározója a szinkronitás, addig a napló utólagos olvasója, értelmezője egy olyan (egész vagy töredékes) napló-mű keretében látja a bejegyzést, amely által azt a később lejegyzettek, a később megtörténtek, vagy akár az egész megélt élet perspektívájából szemléli. A napló egyidejűségét eredendően az az időbeli közelség határozza meg, amely az esemény-élmény megtörténte és a lejegyzés ideje között fennáll, de nyilván ez a kapcsolat sokrétű és bonyolult. Önmagában a szövegformálás fizikai aktusa relatívvá teszi az egyidejűséget, de a naplókban más időjátékok is előfordulhatnak, felmutatva a „lokális és temporális távolság” változatos eseteit.15 Mindezek ellenére a naplók lényegi meghatározója – a szakirodalom konszenzusa szerint is – a naplóíró szerzői látószögének szinkronitása. Az ego-dokumentumok között a naplók sa játos helyét megjelölő Gyáni Gábor a közelmúltban így összegezte a legfontosabb előfeltevéseket a naplók történészi felhasználásához: „[...] a naplóíró a jelenben a jelenről szólva írja feljegyzéseit [...]. A naplóírónak is van, kell legyen múlttudata, amelyet olykor még dokumentál is (beszámolva némely fontosnak tartott múltbeli eseményről), az viszont elképzelhetetlen, hogy bármilyen biztos tudással rendelkezzék a jövőről (még ha vannak is azt illetően várakozásai). [...] A tétel így szól tehát: a napló abszolút jelen idejű írásos tanúságtétel, amely avatott dokumentuma, hogy mit hogyan élt át egy adott pillanatban egyvalaki, mely élményt fontosnak gondolta nyomban vagy a nap végeztével írásban is rögzíteni. [...] A napló az egyedül 14 Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal I. (SZIÖM VI. a továbbiakban: SZIÖM VI/I.) Szerk. és bev. Viszota Gyula. Bp. 1927. I. (Függelék XII.) 786–810.; SZIÖM VI/II. (Függelék XII.) 1094–1158. 15 S. Sárdi Margit: Napló-könyv. Magyar nyelvű naplók 1800 előtt. Máriabesnyő 2014. 60–65. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 34Századok_Széchenyi_Könyv.indb 34 2022. 11. 24. 11:24:242022. 11. 24. 11:24:24
