Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)

Hermann Róbert: Széchenyi 1848-a és 1848 Széchenyije - Széchenyi mint helyettes miniszterelnök

SZÉCHENYI 1848-A ÉS 1848 SZÉCHENYIJE 189 Batthyány még az éjszaka folyamán elutazott, s június 3-án Széche­nyi átvette a miniszterelnök helyettesítését. Közérzete nem volt rossz, leg­alábbis Lunkányi Jánoshoz írott levelében így fogalmazott: „Politikai lé­tünkrül nem igen ítélhetni még. Itt meglehetősen vagyunk, – Bécshez ké­pest gyönyörűen.”27 Aznap délután minisztertanácsot tartottak a katonai célra megvásár­landó gőzhajók ügyében (erről még az előző napi minisztertanács döntött), a minisztertanácsot követően azonban olyan hír érkezett, ami miatt Mé­száros Lázár hadügyminiszter azonnal minisztertanácsot kért. Az ülést Széchenyi szállásán, az Ullmann-házban tartották, s a távollévő Batthyá­nyn kívül valamennyi miniszter megjelent. Mészáros azért kezdeményez­te minisztertanács tartását, mert azt a hírt kapta, hogy a Galíciában állo­másozó 6. (Württemberg) huszárezred egy százada május 28-án megszö­kött ottani állomáshelyéről, és május 29-én az esti órákban a Máramaros megyei Kőrösmezőre érkezett, élén a korábban fogságba ejtett parancsno­kával, Lenkey János századossal. Széchenyi, aki maga is katonaviselt személy volt, tisztában volt a hu­szárok által elkövetett cselekmény súlyával: a szökés az egyik legsúlyo­sabb elkövethető katonai bűnnek számított, s tovább súlyosbította a hely­zetet, hogy a huszárok mindezt csoportosan követték el. A minisztertanács végül úgy döntött, hogy noha a tömegesen elkövetett „kihágás” olyan saj­nálatos esemény, melyet „a jelen időben úgy elnézni veszélyes példa, mint megbüntetni keserves kötelesség”, ennek ellenére azt javasolták, hogy az uralkodó adjon amnesztiát a bűnösöknek. A minisztertanács nevében Szé­chenyi által Batthyányhoz intézett, Szemere által megfogalmazott jelen­tés szerint „amennyiben országszerte hangzik a ma fontos szó: a haza ve­szélyben van”, s az ország lakosai javaikkal és vérükkel is készek áldoza­tokat hozni „a királyi korona és a haza megmentésére”, akkor a huszárok­ban az általuk kapott, a haza veszélyes helyzetét ecsetelő röpirat nyomán támadt „bűnös eltökélet” [elhatározás] részben „a király és a haza iránti hívségben” gyökerezik. A hadügyminiszter elrendelte ugyan a kellő vizs­gálatot, de a „teljes büntetés” (amit a szökést a minisztertanáccsal közlő Wilhelm Hammerstein-Ecqourd altábornagy, a galíciai cs. kir. főhad­parancsnok követelt) csak „szomorú következményeket vonna maga után”. A levél szerint a valószínűleg bekövetkező hasonló események elkerülése érdekében célszerű volna, hogy „azon egész huszárezred más nem magyar 27 Gróf Széchenyi István levelei. Összegyűjtötte, előszóval és jegyzetekkel ellátta Majláth Béla. I. Gróf Széchenyi István Munkái. III. Bp. 1889. 614–616., az idézet a 615. oldalon. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 189Századok_Széchenyi_Könyv.indb 189 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31

Next

/
Thumbnails
Contents