Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Melkovics Tamás: Széchenyi István és a főrendi ellenzék - Az 1843–44-es diéta – együttműködő távolságtartás
SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A FŐRENDI ELLENZÉK 171 Az 1843–44-es diéta – együttműködő távolságtartás „Van jövendőnk”37 – jegyezte fel Széchenyi az 1839–40-es diéta zárásakor. Természetesen őt is kétségek gyötörték, Batthyány és társai pedig kimondottan elégedetlenek voltak az alapvetően pozitív mérlegű diéta eredményeivel, mégis, a sikeres és látványos önszerveződési folyamat következtében komoly erőként jelent meg a magyar politikai palettán a főrendi ellenzék, s bár az országgyűlést követően nehéz volt összefogni a szétszéledő mágnásokat, talán ekkor mutatkozott leginkább esély egy főnemesség által dominált reformfolyamat kibontakoztatására. 1841 januárjában a Pes ti Hirlap megjelenése a mágnásellenzék tagjait éppen ezért különösen érzékenyen érintette, hiszen pillanatok alatt számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy nem ők lesznek a változások legfőbb irányítói.38 1841 nem csu pán a főrendi ellenzék történetében, hanem Széchenyi politikai pályafutásában is fontos cezúra: rövidesen hozzáfogott A kelet népe megírásához, s ezzel kezdetét vette hosszú, időről időre újra fellángoló vitája Kossuth Lajossal. A liberális táboron belül lefolytatott polémia a politikai viszonyok átrendeződéséhez vezetett,39 de szögezzük le, hogy a reformtábor je les alakjai, Deák, Wesselényi, Eötvös stb. mind Kossuth mellett tették le voksukat, s hosszabb távon így járt el Batthyány Lajos és a főrendi ellenzék összes prominens tagja is szinte kivétel nélkül. Széchenyi tehát Kossuth helyett leginkább saját magát szigetelte el politikailag, a közvélemény lényegében úgy látta, hogy a gróf visszariadt a saját maga által is kezdeményezett reformok következetes végrehajtásától. Politikai törekvései innentől kezdve elsősorban arra irányultak, hogy egy középpártot hozzon létre, amely sem az újkonzervatívok, sem pedig a liberális ellenzékiek irányába nem köteleződik el. Az időközben Pestre költöző Batthyányt Széchenyi minduntalan próbálkozásai ellenére sem tudta megnyerni új céljainak, sőt az 1842. november 27-i, az ellenzéket nemzetiségi politikája miatt keményen ostorozó, akadémiai beszédét követően végképp eltávolodott tőle. Batthyányt ez év júniusában az Iparegyesület elnökévé választották: itt indult, s vált egyre szorosabbá munkakapcsolata Kossuth Lajossal. Batthyány mellett a főren-37 SZIN 1840. április 30. 38 Erről bővebben lásd Melkovics T.: A reformkori főrendi ellenzék i. m. 91–104. 39 Részleteket például lásd Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hirlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841–42-ben. Bp. 1983. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 171Századok_Széchenyi_Könyv.indb 171 2022. 11. 24. 11:24:312022. 11. 24. 11:24:31
