Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Megtorpanás vagy továbblépés? – A negyvenes évek
DOBSZAY TAMÁS 146 ve, mint láthatjuk, legalább két-három területen.100 Az elgondolás egybe vág a liberális ellenzék hasonló korábbi kezdeményezéseivel.101 Legproblematikusabbnak azt az 1848. márciusi felajánlkozást tekinthetjük, hogy teljhatalmú királyi biztosként katonai karhatalom birtokában szívesen venné elejét az ellenzék térnyerésének és a forradalomnak. Ám itt is a legfontosabb reformok elfogadtatásával kapcsolná össze a megbízatást, tehát mint korábban, feltétel nélküli önfeladást nem tapasztalhatunk.102 Az udvar bizalmatlansága szerencsére megkímélte attól, hogy ezt az – egyébként közjogi ötleteihez hasonlóan körvonalazatlan – elképzelést valóra váltva, s pályája mélypontjára jutva, valamiféle reformdiktatúra megvalósítójaként kelljen rá emlékezni. Ám valódi alkotmányos érzelmeit a reformkor vége felé is igazolja például naplóban rögzített véleménye: „A porosz király trónbeszédét olvasom [...] Az ember azt hihetné. [...]; inkább el akar venni egy alkotmányt, nemhogy adni akarna. Micsoda zagyvaság! Felháborított. – Korlátlan maradok, ti azonban szeressetek ám!”103 Hogy a birodalom vezetése iránti lojalitás ellenére fenntartotta az alkotmányos nemzeti önállóságra vonatkozó elveit, s csak taktikai okokból és a megvalósítás nehézségei miatt nem állt elő közvetlenül a teljes alkotmányosságra irányuló javaslatokkal, azt a fentieken kívül bizonyítja 1848 tavaszi magatartása. Amint világossá vált, hogy a forradalmi folyamat nem megállítható, sőt alkalom nyílt az önrendelkezés megvalósítására, a reformellenzéknek az önálló felelős minisztériumot illető javaslatát nemcsak hogy magáévá tette, hanem azt kiegészítve, ő javasolta a nádori jogkör olyan kibővítését, amely a perszonálunió irányába, sőt azon túlmenve is garantálta a nemzeti önállóságot.104 Széchenyi liberalizmusának a negyvenes években mutatkozó korlátozottságai tehát vagy nem ellenkeznek Széchenyi korábbi nézeteivel, vagy csupán részkérdésekben térnek el az eszmerendszer kívánalmaitól. Az egyes javaslatelemeket alaposan szemügyre véve észrevesszük a politika konstans részeit, sőt – még ha ötletszerű felvetésekben is, de – továbblépéseket a liberális irányú átalakulás elképzelt folyamatában. Az általa java-100 Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül. Pest 1847 [1848]. 122–126. Vö. Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Bp. 1982. 124–126. 101 Varga J.: Helyét kereső i. m. 129. 102 Oplatka A.: Széchenyi i. m. 330. és 378.; Csorba L.: Széchenyi i. m.158–160. 103 SZIN 1847. április 25. 104 Spira György: Széchenyi tragikus útja. In: Uő: Széchenyiről i. m. 24. és Uő: Széchenyi vízválasztón. Uo. 98. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 146Századok_Széchenyi_Könyv.indb 146 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
