Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Dobszay Tamás: „Magyarországnak… legliberálisb, alkotványos és nemzeti kifejtése”. Széchenyi programja - Széchenyi és korának hazai viszonyai
DOBSZAY TAMÁS 128 A társadalmi viszonyokra vonatkozó kritikáját kiterjesztette a politikai rendszerre is. Bírálta, hogy a társadalom 80-90 százalékának nincs politikai képviselete, hazugságnak tartotta a korban szokásos érvelést, miszerint a nemesség kvalitatív képviseletet gyakorolva a parasztság érdekeit is védelmezi az országgyűlésen. „Hogy Magyarországon a parasztok képviselői nemesemberek: farkas, mely a bárányt gyámolítja.”16 Politikai szerepvállalása kezdetén mindjárt megállapítja, hogy „a magyar „alkotmány antiliberális!”, és egyből a megoldáson is gondolkodik: „Nem kellene-e, hogy a paraszt oly nemesek által, kiket ők maguk választanának [!], képviseltessék?”17 Megemlíti, hogy a jobbágy a vármegyeház építésében „legtöbbször a legnagyobb terhet viszi, mely hely pedig számára néha nem egyéb kínzó helynél”, továbbá kritizálja, hogy az országgyűlésen „az, ki a költségeket viseli, representálva nincs”.18 A politikai rendszer társadalmi bázisának e rendi alapú korlátozottsága akkor is foglalkoztatja, amikor – 1831-ben – már megkezdődött elszakadása a reformellenzék többségétől. „Napról napra egyre jobban látom az árja [azaz kasztszerű, tehát rendi] reprezentáció elégtelenségét [...] A lengyelek segítségére akarnak sietni [...], és nem segítenek a saját parasztjaikon! Liberalitásról fecsegnek és saját alattvalóikat nyúzzák.”19 A hatalomgyakorlás módjáról, az uralkodói önkényuralmi törekvésekről hasonlóképpen elítélően nyilatkozik. A konzervatív hatalom képviselőihez, például Ferenc császárhoz, Metternich kancellárhoz, a nádorhoz és Cziráky országbíróhoz Széchenyi kifejezetten kritikusan viszonyult (bár a nádor iránt nem tagadott meg némi személyes rokonszenvet). Az udvart vándorszínész truppnak minősítette,20 az államkancellárt érzéketlen, hiú, fecsegő, kissé szenilis vénemberként láttatta naplójában,21 aki épp ezért képtelen párbeszédbe kezdeni az igazgatottakkal, tájékozatlan a vezetett ország viszonyaival kapcsolatban.22 „[A] kancelláriában nevelkedvén, jól megtanul franciául és németül beszélni, írni [...] egy halom társasági ismerettel bír. Párizsba megy, szerencsével kotyvaszt egyet-mást, a külügyek minisztere lesz, és végül Minden. Ezek után az eredmény nem ter-16 SZIN 1822. január 18 17 SZIN 1825. október 5. 18 Hitel 472–473. 19 SZIN 1831. június 7. 20 SZIN 1819. június. 5. 21 SZIN 1836. október 30.: „Ő 1 1⁄2 óra hosszat beszélt..., én 2 percig.” 1844. január 8.: „Csaknem érthetetlen dolgokat beszél.” 22 SZIN 1821. március 17., július 27., december 12. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 128Századok_Széchenyi_Könyv.indb 128 2022. 11. 24. 11:24:292022. 11. 24. 11:24:29
