Dobszay Tamás (szerk.): „Megint ’s megint – szünetlen”. Egy újabb Széchenyi-évforduló termése - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Hites Sándor: Az adományozó Széchenyi és a nemzeti ajándékökonómiák - Pusztítás és önpusztítás: a hazafias ajándék-gazdaság egyensúlytalansága
AZ ADOMÁNYOZÓ SZÉCHENYI ÉS A NEMZETI AJÁNDÉKÖKONÓMIÁK 121 tottak lehetőséget. (A hazafias célú filantrópia nem önpusztító változatairól szintén elmondható, hogy gyakran háború velejárói, vagy azt készítik elő,83 ahogy az archaikus ajándék, szimbolikus erőszaktételként, részint maga is a csoporton belüli vagy más csoportokkal való tényleges fizikai összecsapást helyettesítette.84 ) Az élet elvesztegetése a nemzet vagy az egyetemes szabadságvágy oltárán – ebben láthatni a hazafiúi adakozás demokratizációjának végpontját is, hiszen, szemben a vagyonadománnyal vagy a szellemi munkával, ez mindenki számára elérhető. A hazáért halt hősi halál romantikus irodalmi kultuszára Hölderlin Der Tod fürs Vaterlandjától Petőfi Csatadal áig („Mi vesszünk el, ne a haza”) említhetőek pél dák. Hölderlin költeménye azért érdekesebb, mert pontosan arra mutat rá, hogy a hazának bemutatott áldozatok végelszámolásában a veszteség soha nem lehet eléggé nagy („Lebe droben, o Vaterland, / Und zähle nicht die Toten! Dir ist, / Liebes! nicht Einer zu viel gefallen”).85 Fölösleges volna Széchenyi öngyilkosságának motivációit firtatnunk (például hogy közrejátszott-e benne az, hogy élete meghatározó ajándékának célját ismételten meghiúsulni vagy elárulva látta). Annyi mindenesetre felvethetőnek tetszik, hogy élete és műve kivételes módon fogja át ajándékozás és nacionalizmus viszonyának ellentmondásosságát, annak szinte minden vetületében: az adományok révén megteremtett politikaikulturális integrációt és dezintegrációt, a pocsékolás- és a felhalmozásalapú ökonómiák összjátékát, a gyarapodás és az anyagi, szimbolikus vagy biológiai áldozat hazafiúi erényeit, illetve az ezek által előhívott vagy kiélezett belső és külső konfliktusokat, szimbolikus versengést és katonai összeütközést. Vagyis a teremtés, a pusztítás és az önpusztítás távlatait. 83 Vö. Jean Helen Quataert: Staging Philanthropy: Patriotic Women and the National Imagination in Dynastic Germany, 1813–1916. Ann Arbor. 2001. 4–6., 177–250. 84 Vö. Sahlins, M.: Stone Age Economics i. m. 149–183. 85 „élj gyönyörű hazánk! / Hogy hányan estek el, ne számold! / Egy sem esett el fölösen, te drága!” Bernáth István fordítása. Századok_Széchenyi_Könyv.indb 121Századok_Széchenyi_Könyv.indb 121 2022. 11. 24. 11:24:282022. 11. 24. 11:24:28