Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - Kedélybetegség és öngyilkosság
CSORBA LÁSZLÓ 96 nem volt beszámítható, akkor nyugodtan eltemetheti akkor is, ha nem szóltak erről hivatalos dokumentumok. Nem tudjuk, általában véve hogyan vélekedett Tolnay plébános a gróf elmeállapotáról. Feljegyzésében annyi szerepel, hogy az „országnyelvén szólva [...] »legnagyobb magyar« [...] 1848. szeptember kezdetétől fogva »Görgen« tébolyda intézetében tartatott, de ekkor már tevékenységének és a családi viszonyokbani befolyásának számos jelét adta.”36 Azt ugyanak kor a legkomolyabb valószínűséggel állíthatjuk, hogy egy csak magának – és talán majdani plébánosutódainak – szóló, belső feljegyzésében bizonyára a legőszintébb meggyőződéssel írhatta le Széchenyiről, mint idéztük is, miszerint „ő maga magát végezte ki”, nyomatékkal hozzátéve, hogy „erről szeretett neje, a kegyes Grófnő, kedves Gyermekei és grófi nemzetségének minden egyénje erősen meg voltak győződve.” E vallomását komolyan véve igencsak megalapozottá válik az a vélekedés, hogy a katolikus temetési szertartás celebrálása semmiképp sem tekinthető az öngyilkosság indirekt cáfolatának. Tolnay Antal papi lelkiismerete és a grófi család iránti lojalitása közös nevezőre juthatott azzal, ha a tragikus eseményt pillanatnyi elmezavar hatásaként értelmezte, és a közösség gyászához így biztosította az ünnepélyes rituális kereteket. Kedélybetegség és öngyilkosság A „Széchenyi-konteó” legújabb változata már szakít azzal a – maga körében korábban uralkodó – nézettel, hogy a grófnak valójában semmi baja sem volt, és csupán politikai menedékhelyként használta a döblingi szanatóriumot. Tarics meghaladta saját, 2010-ben megfogalmazott álláspontját is, mely szerint „csak idegösszeomlásról volt szó, az is csak az 1840-es évek legvégén, valamint az 1850-es évek legelején. Ezt az időszakot viszont bizonyítottan a teljes gyógyulás, és bármely korábbinál tisztább, világosabb korszak követte.”37 Immár úgy látja, hogy a gróf mániás depressziós, vagyis bipoláris betegségben szenvedett: „[é]letében leggyakrabban a »közepes szintű« vagy »mérsékelt depresszió« támadta meg őt [...]. Súlyos de-36 Faragó S.: Tolnay Antal feljegyzései i. m. 186. 37 Tarics Péter: Aki Európából (is) látta Magyarországot. Gróf Széchenyi István tekintete. Bp. 2010. 126.
