Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - Létezik-e az explanandum?
SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 85 Ha a tágabb élettani hátteret nézzük, akkor az alaphelyzet az állati és az emberi tudat történetének ma érvényes paradigmája alapján vázolható fel. Eszerint az észlelés és az azt feldolgozó magasabb agytevékenység során mentális reprezentáció – valamiféle kognitív térkép, kezdetben még durva, majd egyre finomabb hangolású valóságmodell – épül fel az élőlény tudatában, amelyet a cselekvés során folyton ellenőriz, korrigál, illetve amely azután a további cselekvést irányítja, szervezi, meghatározza. Ennek megfelelően az egyre összetettebb mintázatok felismerése – a valóság néhány eleméből a bonyolultabb szerkezetekre következtetés, a mélyebb és átfogóbb struktúrák meglátása – nagyon erős evolúciós értékkel rendelkezik. A változások újabb szintjein az egyre magasabb agytevékenységekben, logikai műveletekben ez a képesség továbbfejlődik, és alkotó módon járul hozzá a mind kreatívabb gondolkodáshoz. Innen visszautalva témánkra, az összeesküvéses spekuláció tulajdonképpen nem egyéb, mint az a hiba, amikor a gondolkodó az elégtelen elemekből rossz valóságmintázatot rak össze.9 Alábbiakban azt vizsgáljuk meg, milyen valóságmintázatot szerkesztettek a „Széchenyi-konteó” hívei. Létezik-e az explanandum? Lakatos László szerint az összeesküvés-elméletek mint magyarázatok három logikai elemet tartalmaznak: „(1) Valami, amit meg akarunk magyarázni. Ez az explanandum ; 10 [...] (2) Valami, amivel magyarázunk. Ez az explanans ; az összeeskü vés-elméletek esetében mindig egy összeesküvés. eset, eltűnés, természeti jelenség összes lehetséges magyarázatát. Csuklóból nem vetjük el egyiket sem, de a pro és kontra érveket felsorakoztatva kvázi szűkítjük majd a kört”, lásd uo. – A továbbiakban a két kifejezést – a hazai túlnyomó gyakorlatnak megfelelően – szinonimaként használom. 9 Vö. Tóth Balázs – Csányi Vilmos: Hiedelmeink. Az emberi gondolkodás építőkövei. Bp. 2017. 15–24. 10 Explano, explanare = kifejt, megmagyaráz, fejteget ( lat .) – E fogalompárt – ókori és kö zépkori előzményeket követve – Hempel és Oppenheim alkalmazták ismét formállogikai érvelésükben, lásd Carl G. Hempel – Paul Oppenheim: Studies in Logic of Explanation. Philosophy of Science 15. (1948) 2. sz. 135–175.
