Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Farkas Gábor Farkas: II. Lajos halála. Egy klasszikus konteó rekonstrukciója - A holttest és a temetések problémája
II. LAJOS HALÁLA 61 sírboltjában helyeztük el.”39 Legkésőbb egy év múlva, 1527 novemberében, Lajos újratemetésekor, immár Ferdinánd, Anna és Mária (tehát sógora, nővére és felesége!) jelenlétében kiderülhetett volna a feltételezett csalás: a holttest kicserélése. A magyar királyné 1558-as végrendeletében kitért arra az arany szívre, amelyet Lajos a haláláig hordott, és Mária azt csak a magyar király halála után akaszthatta a nyakába: „A király, férjem halála óta arany szívet hordtam magamon, melyet ő is élete végéig viselt volt.”40 Ez is Lajos székesfehérvári temetése mellett szól. Vagyis amennyiben nem Lajost temettette volna el Szapolyai Székesfehérváron, akkor ez mindenképpen bebizonyosodott volna az 1527-es exhumáláskor, és kijátszották volna ezt a kártyát Ferdinándék ellene. Ez nem történt meg, bár sok egyebet terjesztettek János királyról később, ám a Habsburg- udvar környezetéből nem maradt fenn forrás, amely királygyilkossággal vagy a holttest kicserélésével vádolta volna meg. Érdemes kitérni még arra a történelmi szálra, hogy II. Lajost nem a magyarok, hanem Szulejmán emeltette ki a mocsárból és temettette el. Marc’Antonio Pigafetta 1585-ben megjelent útikönyvében így írt az esetről (miután röviden beszámolt a mohácsi csatáról): „A domb és a Duna között, alig egy nyíllövésnyi távolságban több áthatolhatatlan mocsaras terület is van, amelyeken csakis egy igen keskeny, a mocsaras területeket összekötő, és a Duna felé vezető fahidacskán lehet keresztüljutni. A király, mikor át akart rajta haladni, látta, hogy tele van a csatából menekülő szekerekkel és egyéb akadályokkal, mégis megpróbált rajtuk áttörni nagy sietve, így a híd melletti mocsárba ugratott, de balszerencséjére lovával együtt belefúlt. Azt mondják a törökök, hogy csak két nappal a nevezett nap után találtak rá, és hogy Szulejmán eltemettette egy templomban, amelyet láttunk is, nem messze.”41 Mivel Pigafetta utána közvetlenül felsorolta az utazás során érintett települések között Ete és a dunaszekcsői Várhegyen álló, római alapokon nyugvó középkori erőd romjait is, így feltételezhető, hogy itt a Mohács-legendáriumból ismert szekcsői templomról, vagyis az „Angyalok Kápolnájá”-ról beszélt, ahol elföldelték volna a magyar királyt.42 Így könnyen lehet, hogy Marc’Antonio Pigafetta 16. századi histó riájából – melyet talán Mohács környékén, törököktől és esetleg magyaroktól hallhatott elbeszélésekből, énekekből rakott össze – születhetett az 39 Örök Mohács i. m. 200. 40 Uo. 394. – Feltételezhetően ez a medál tűnik fel az 1526 utáni Mária-ábrázolásokon (festményeken, domborműveken, metszeteken és emlékérmeken). 41 Uo. 433–434. 42 Itt csak utalok a Dunaszekcsőn talált két holttest bizarr történetére. – Uo. 822–824.
