Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 41 egy laikus szöveg. Meg aztán arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mikor (jóval az eseményeket követően, valamikor 1493/94 fordulója táján) és kinek a megbízásából (ekkor már II. Ulászló király fizette munkáját) vetette papírra a föntebb idézett sorokat. Tisztáznunk érdemes: Bonfini művének mai napig nincs tárgyi jegyze tekkel ellátott kiadása, s magyar fordítása – habár páratlan szakmai telje sítmény – mégsem lehet szabályos orvosi leírás, még ha szerzőnk akként is kezeli. Noha Kulcsár fordítása szigorúan szöveghű, de Dr. Garamvölgyi általi értelmezése egy helyütt kissé erőltetett. Önmagában ennek a kicsiny momentumnak nem lenne jelentősége, ha nem a „perbeli érvelés” lényegéhez szolgálna adalékkal. Előadása szerint ugyanis, amikor Mátyás visszatérvén a hosszú virágvasárnapi szertartásról, s megtudván, hogy felesége a város templomait járja körbe – minthogy éhes volt –, fügét kért Péter kamarástól. Utóbbi végül állott, rothadt gyümölccsel tért vissza, ami miatt a király éktelen haragra gerjedt. Nos, itt érdemes a szöveg eredetijére és magyar fordítására egyaránt figyelni. Kulcsár Péter remekbe szabott fordítása ugyanis a szöveg eredeti értelmét adja vissza: „[...] ám ez rothadtat, állottat hozott, s amikor belekóstolt, az első falásra úgy felbosz szantotta ennek ostoba szolgálata, hogy haragra lobbant”.33 Dr. Garam völgyi értelmezése szerint (175. o.) e helyütt nem a kiszolgálásról van szó, hanem arról, hogy a király valóban a füge íze miatt lobbant haragra. Valóban, a vonatkozó szövegrész latin eredetije is így értelmezendő: „[...] ita in primo morsu offensus est stolido illius ministerio, ut in iram excanduerit”.34 Eszerint a király számára rögvest az első ízlelésnél kiderült, hogy a füge ehetetlen (hogy méreg vagy természetes romlás miatt, most mellékes), így aligha tételezhető fel, hogy Mátyás akár csak egy szemet megevett volna belőlük, mert hát akárhogyan is kerülhetett rossz ízű füge a királyi asztalra – ami persze ránézésre még jónak tűnhetett –, azt a feldühödött uralkodó aligha kívánta megenni. Ha pedig így áll a dolog, kötetünk alaptételeinek egyike vész el: Mátyás király megkóstolni ugyan megkóstolta a „mérgezett” fügét, de meg aligha ette. Bonfini szövege is arra utal, hogy az első kóstolás, harapás után érezte, baj van a gyümölccsel. Ha már a feltételezések területére tévedtünk, inkább elképzelhető, hogy egyszerűen kiköpte, és dührohamban tört ki. Így pedig a mérgezéselmélet lé-33 Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. 894. (= Bonfini IV-VIII-191.) 34 Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades. Tomus IV – Pars I. Ediderunt Iosephus Fógel, Béla Iványi, Ladislaus Juhász. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Saeculum XV.) Bp. 1941. 161. (= IV-VIII-191.)
