Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
MÁTYÁS GYILKOSA: ARAGÓNIAI BEATRIX? 35 Ráhangolódásképpen biológiai csodaként idézhetjük meg Cillei Ulrik alakját, aki ráadásul a 22. oldalon előadottak szerint püspök volt, és 1456. november 9-én Hunyadi László kezétől halt meg, majd kicsit továbblapozva, az 55. oldalon már háttérbeli támogatója a Mátyás ellen 1459 elején szervezett összeesküvésnek, legalábbis a félreérthető fogalmazás ezt sugallja a részletekben esetleg kevésbé járatos olvasónak. Persze összeesküvés ide, külföldi támogatás oda, a király, pontosabban hű hadvezére, Nagy Simon szembeszállt a zendülőkkel. Igaz ugyan, hogy az első csatát április 7-én Körmend táján elveszítette, ezért Mátyás elé állván serege megtizedelését kérte. A bölcs király azonban újabb lehetőséget adott kipróbált katonájának, aki ugyancsak Körmend környékén immáron tönkreverte a Mátyás ellen lázadókat. Ráadásul mindezt tíz nap alatt bonyolította le.21 A történettel azonban akad egy nem elhanyagolható probléma, amit Dr. Garamvölgyi László figyelmen kívül hagyott: nem igaz. Közel két és fél évtizede ismertek ugyanis azok az eredmények, melyek azt igazolják, hogy csak egy, történetesen Mátyás hadai számára vesztes csata zajlott Körmendnél, s a második, győztes akciót csupán a királyi propaganda teremtette meg. Igaz, az idő megmutatta, utóbbi sikere lényegesen többet ért néhány lovasrohamnál. A lázadás ugyanis elbukott, a fiatal Mátyás sikerrel védte meg hatalmát.22 Érdekes eleme Dr. Garamvölgyi érvelésének, amikor Bakóc Tamás győri püspök, királyi titkár szerepéről tesz említést, akit – egyébiránt jogosan – „bennfentes személyként” határoz meg a király környezetében. Olyannyira, véli szerzőnk, hogy Mátyás „rábízza bécsi házának eladását (Rácz György szerint »eladományozását«)” (274. o.). Látható, Dr. Garamvölgyi jó nevű, a szakmában ismert történészre hivatkozva jellemzi Bakóc titkár jelentőségét. Ám – s ez Bakóc egykor volt politikai fontosságát persze nem, csak a szerző hitelét csorbítja – utánanézve Rácz György publikációjának, egészen más eredményre juthatunk. Először: Rácz György a témáról nem írt, csupán a Magyar Országos Levéltár honlapján tette közzé Korányi Frigyes korábban már említett orvosi véleményének digitális képi változatát, amit ott közérthetően jelzett is. Másodszor: e képközlés mellé csatolta két kortárs kutató, Kubinyi András és E. Kovács Péter véle-21 Dr. Garamvölgyi L.: Meggyilkolták a királyt i. m. 87. 22 Veszprémy László: „Reddidit amissum fugiens Germaus honorem”. Az 1459-es körmendi ütközetek historiográfiájához. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 319–325.
