Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás gyilkosa: Aragóniai Beatrix?
HORVÁTH RICHÁRD 30 molítja azt a vélekedést, mely szerint a történészek mintegy a nemzet háta mögött összesúgva kívánják megfosztani az igazság után vágyódó honfitársaikat múltjuk valós tényeitől. Anélkül, hogy ezt a véleményt (alighanem hiábavalóan) befolyásolni kívánnám, csupán tanulságos példaként tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a nemrégiben idézett, s a korszak valóban elsőrangú, nemzetközileg is elismert kutatójának, Kubinyi Andrásnak 1490/1491-ről írott tanulmányát az utóbbi esztendőkben újabb kutatások, fiatal kutatók számos helyen módosították, alkalmasint megállapításait cáfolták. Utóbbi szerzők ráadásul az MTA történeti kutatóintézetéből14 és néhai Kubinyi professzor munkahelyéről, az ELTE ille tékes tanszékén tanuló doktoranduszok közül kerültek ki.15 Ezen eredmé nyek fényében érdemes talán elmerengeni afölött, hogy milyen elnyomó erővel is bír az a bizonyos „hivatalos álláspont”. Kényelmes és roppant hatásvadász mindennek sokszori hangoztatása, csupán egyetlen hiányossága van: nem igaz. Egészen egyszerűen, a szocializmus egyes időszakaitól eltérően, nem létezik „hivatalos” álláspont, legfeljebb egyes történészek álláspontja, akik sokszor vitákat folytatnak egymással. Sőt, akadnak köztük olyanok, akik azonos munkahely azonos szobájában ülnek nap mint nap, s – horribile dictu – mégsem egyezik véleményük számos történeti kérdésben. Azaz: a történészi és emberi habitus számtalan egyedi nézőpontot produkál, s csak egy közös bennük: a szakma műveléséhez nélkülözhetetlen ismeretek és készségek birtokában fogalmazódtak meg, nem „hivatalos”, hanem hivatásos álláspontok tehát. Azt gondolom, a vélemények, a kutatási eredmények és a módszerek sokszínűségét nincs értelme tovább fejtegetni. Így volt ez régen, és még inkább így van ez manapság is. Ám ha Dr. Garamvölgyi szemére csak mindennek nem ismeretét vethetnénk, aligha lett volna érdemes belevágni ebbe a recenzióba. 2. Dr. Garamvölgyi kötetének ugyanis van egy sajátságos, több helyen megragadható, s a fentebb boncolgatott kérdéssel szorosan összefüggő további vonulata. Ez pedig a 20. századot (is) átlengő, „Ki az igazi magyar történeti hős?”, „Milyen a jó magyar történész” kérdések és azok részele-14 2019. szeptember 1-től: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet (ELKH). 15 Pl. Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán: A Jagelló–Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492). (Első közlemény) Századok 144. (2010) 335–372., (Második közlemény): Századok 145. (2011) 293–347.; Pl. Péterfi Bence: Az 1491. évi po zsonyi béke kiskapui. Egy cseh zsoldoskapitány, Jan Zvolský alsó-ausztriai birtokszerzése. In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor, Péterfi Bence, Vadas András. Bp. 2012. 105–116.
