Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Ablonczy Balázs: Búcsúlevelek és dilemmák: Teleki Pál halála - Törékeny lélek
ABLONCZY BALÁZS 168 meglehetősen beteges volt gyermekkorában is, és bár rendkívüli akaraterővel vadászott, lovagolt, sportolt, vetette magát bele a Magyarországon születőben lévő autósportba, kortársainak zömétől eltérően katonai szolgálatot sem teljesített érettségije után – gyenge fizikumára való tekintettel felmentést kapott. Hogy mégis harcolt a háborúban, az annak a ténynek köszönhető, hogy autótulajdonosként járművével együtt bevonultatták az Önkéntes Királyi Magyar Automobiltestületbe, és a szerb fronton futárként teljesített szolgálatot. Az inkább vidám férfikompániára, mint harcoló alakulatra emlékeztető egység feloszlatása után Teleki parancsőrtisztként teljesített szolgálatot az olasz fronton, majd a román betörést követően az erdélyi kormánybiztosságon. Végül 1917 tavaszán leszerelték. A háború azonban őt is megjelölte egy életre: vélhetően a fronton szerezte azt a betegségét, amely a veséjére húzódva 1922-re gyakorlatilag rokkanttá tette őt élete hátralevő részére. Súlyos műtéten esett át 1922 végén, és a későbbiekben számtalan esetben kellett katétereznie magát. Telekinek már korábban is voltak olyan tünetei, amelyek fokozódó levertségre, depresszióra, netán neuraszténiára utaltak. 1911-ből is ismerünk már olyan levelet, amelyben a fiatal tudós saját képességeinek hiányára panaszkodik: „érthetetlen, idegen és unalmas” tárgynak nevezte a kartográfia történetét, „butaságaim”-nak ezzel kapcsolatos előadását.3 Majd néhány héttel később azt is hozzátette, hogy „igazában nem is vagyok komoly geographusok közé való”. Alkalmatlannak mondta magát a Magyar Földrajzi Társaság főtitkári posztjára, sőt lemondott választmányi és levelező tagságáról is.4 Hasonló kételyrohamokra később is találunk példát: súlyos betegsége időszakában, ahol gyakorlatilag már a halálra készült közgazdasági egyetemi tanártársainak írott levelében, vagy a gyógyulás szakaszában, amikor 1923–24 fordulóján le akart mondani az egyetemi tanári posztról: úgy látta, hogy nem komoly elfoglaltság, hanem „mások iránti fölösleges udvariasság következtében”, „állandóan és teljesen akadályozva vagyok a komoly munkában”. Mivel – mint megjegyezte – „visz szafejlődést tapasztalok”, s mivel „sem szellemi képességeim, sem előképzettségem nem olyanok, hogy a hiányokat pótolhatnám”, arra az elhatározásra jutott, hogy a nyilvános rendes egyetemi tanárságról lemond.5 3 Magyar Földrajzi Múzeum Archívuma (Érd), Cholnoky-hagyaték, 4. doboz, Levelek 1911. I–VI., Teleki Pál levele Cholnoky Jenőnek. Bp., 1911. január 11. 4 Magyar Természettudományi Múzeum, Tudománytörténeti Gyűjtemény, Lóczy-hagyaték, 806/15, Teleki Pál levele Lóczy Lajosnak. London, 1911. március 13. 5 Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, G 603, R 3486/963, Teleki Pál levele a közgazdasági kar dékánjának. Budapest, 1923. december 30.
