Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - Összefoglalás
KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI 165 morálja az összeomláshoz közeli állapotba került. Az 1918 augusztusától meginduló szövetséges offenzívák így csupán nyilvánvalóvá tették, hogy a háborút a központi hatalmak elveszítették. Az elégedetlen, rosszul ellátott katonák már nem voltak hajlandóak tovább harcolni, hanem a gyors visz szavonulást vagy az ekkor már biztonságosnak tűnő fogságba esést választották. A csapatok legnagyobb része ezek után meglehetősen szervezetlenül próbált meg hazatérni. A Hadügyminisztériumban elkészített jelentésekből kiderül, hogy a magyar katonáknak csak körülbelül 25%-a utazott tisztjei vezetése alatt, míg döntő többségük egyedül vagy kisebb csoportokban tért haza. Utóbbiak igencsak kézzelfogható okokból maradtak fegyelmezettek és tartották be elöljáróik utasításait. A közkatonáknak egyszerűen érdekükben állt, hogy fegyelmezettek maradjanak, mert sokuk csak így remélhette a mielőbbi hazajutását. A magyar határ elérése után többségüknek már nem volt szüksége semmilyen segítségre, és jobbnak látta, ha egyedül folytatja tovább az útját. Az elsődleges források vizsgálata után kiderült, hogy a széles körben elterjedt elképzeléssel ellentétben a Károlyi-kormány katonapolitikája nem akarta teljesen felszámolni a hadsereget. A katonaság megszüntetése népszerű jelszó volt 1918. novemberének első napjaiban, azonban ezen a legtöbben – köztük a hadügyminiszter Linder Béla is – az állandó sorozásra alapuló hadsereg lecserélést értette. Végső soron azonban ezeknek a gondolatoknak – legalábbis a Berinkey-kormány megalakulásáig – viszonylag kevés befolyása volt az eseményekre. A Károlyi-kormány haderejét létrehozó november 8-i leszerelési és mozgósítási rendelet a háború alatt már kidolgozott tervekre épült, és a gyakorlatban a sorozott hadsereg fenntartását jelentette. A mozgósítás ennek ellenére meglehetősen sikertelennek bizonyult. Az ország középső felében viszonylag sokan vonultak be, míg a sorozás a keleti határrégiókban – különösen Erdélyben – szinte teljesen eredménytelennek bizonyult. (Az írás eredetileg a Tőrdöfés? Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének felbomlása 1918 őszén címmel jelent meg, az alábbi kötetben: 1918 – A Nagy Összeomlás. Szerk. Hermann Róbert – Ligeti Dávid. Országgyűlés Hivatala, Bp. 2019.)
