Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - Hazatérés. Fegyelem vagy felbomlás?
RÉVÉSZ TAMÁS 158 ből az osztrák tisztek is kivették jó részüket. A vonat teljes kifosztása után, újból a legénység és a tisztek ellen fordultak és kirabolták őket. Az emberekről lehúzták a cipőt és köpenyt, tisztekről a prémes kabátot, a zsebeket kifordították, pénzt és minden értékes dolgot elvittek.”36 Min den súlyos atrocitás ellenére pár óra múlva az ezred megmaradt katonái végül folytathatták az útjukat. Bár ebben az esetben igen komoly atrocitások érték az elvonuló katonákat, a tisztek vezetői képessége nélkül a legénység minden bizonnyal még jobban ki lett volna a szolgáltatva a helyiek támadásainak, és jóval kevesebb esélye lett volna arra, hogy utat törjön hazafelé. Annak ellenére, hogy a tisztek parancsainak betartása sok gyakorlati előnnyel járt, a Hadügyminisztériumban őrzött beszámolókból egyértelműen kiderül, hogy a legénység fegyelme csak bizonyos körülmények között volt fenntartható. Az egyszerű katonák addig tartották be tisztjeik utasításait, amíg úgy érezték, hogy azok nem követelnek tőlük aránytalan nagy áldozatot, és feljebbvalóik kérései végső soron a mielőbbi hazajutásukat szolgálják. Ha a legénység ezt nem látta biztosítottnak, fegyelme szinte rögtön felbomlott. A zömében délszláv katonákból álló 6. közös gyalogezred katonái például, miután megtudták, hogy a karintiai Sachsenburgban le kell szállniuk a vonatról és gyalog kell hazamenniük, fellázadtak tisztjeik ellen, felégették a vasúti kocsikat, és összetörték a felszerelésüket.37 Ez a jelenség a különböző frontvonalakról hazatérő katonákat eltérő mértékben érintette. Az ukrajnai megszálló alakulatoknál például egyértelműen tömeges jelleget öltött. Ez nem is csoda, hiszen itt a rossz közlekedési viszonyok és a polgárháborús anarchia miatt a katonatisztek alig tudták megszervezni a hazautazásukat. A rendkívül lassan haladó – és a helyi ukrán fegyveresek támadásának folyamatosan kitett – alakulatok fegyelme végig nagyon rossz volt.38 A gyorsan felbomló balkáni haderőnél is hasonló jelenségekről számolnak be a jelentések. Számos távirat érkezett a Hadügyminisztériumba, amelyben arról írnak, hogy a visszatérő csapatok nem tudták megvédeni magukat a helyi lakosság támadásaival szemben.39 Velük ellentétben a nyugati frontokról hazautazók fegyelme általában csak a magyar határra érkezéskor bomlott fel véglegesen. Ez 36 HL. P.d.f. B/4. d. 3754. 273. 37 Der Lavanttaler, 1918. november 23. 5. 38 HL. P.d.f.B/4. d. 3625. 621. 39 MNL OL K 803. PTI 606. f. 5. 67. d. 5/7. ő. e. 48.
