Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni - A központi hatalmak helyzete 1918-ban
RÉVÉSZ TAMÁS 150 nem is ennyire látványosan, de – szintén egyre rosszabb lett. Itt az alacsonyabb rangú tisztek ugyan fenn tudták tartani a fegyelmet, azonban a szövetségesek támadása után a visszavonulás helyett ők is inkább a biztonságosabbnak tűnő fogságba esést választották.9 Az utolsó háborús év első fele ugyan zömében csendesen telt az osztrák–magyar csapatok számára, azonban a Monarchia hadereje, ha lehet, még a németeknél is rosszabb állapotban volt. Az éhezést már nemcsak a hátországban maradó civilek tapasztalhatták meg, hanem a frontokon harcoló katonák is. A magyar csapatok helyzete – mivel közvetlenül Magyarországról kapták az ellátmányt – ebben a tekintetben valamivel ugyan jobb volt, de itt is hiányzott a megfelelő ruházat és a szükséges felszerelés. Ráadásul a caporettói áttörés nyomán a délnyugaton védendő frontvonalak szintén jelentősen megnyúltak. Olaszország eközben az eredményes belső mozgósításnak és a jelentős francia, angol, amerikai segítségnek köszönhetően egyáltalán nem omlott össze, sőt, hadereje fokozatosan egyre erősebbé vált.10 A nyugati front tehermentesítésére és a Németország iránti szövetségi hűség bizonyítására azonban a Monarchia vezetése – a tábornoki kar egy részének ellenkezése dacára is – 1918 nyarán egy újabb offenzíva megindítása mellett döntött. Az 1918. június 15-én a Piave folyón átkelve végrehajtott támadás néhány nap alatt teljes kudarccal végződött. Az olasz védőállásokat nem sikerült áttörni, és az osztrák–magyar csapatok legalább 118 000 embert, valamint rengeteg értékes felszerelést és lőszert veszítettek. A vereség a katonai morálra is katasztrofális hatással volt. A dezertálások már korábban sem alacsony száma meredeken emelkedni kezdett. Csak augusztusban összesen 100 000 ember tűnt el az osztrák–magyar haderőből, bizonyos ezredekből majdnem 1500 fő, a teljes mozgósítási keret harmada hiányzott.11 A legtöbb közkatona elsősorban az ellátás további rosszabbodása miatt döntött a dezertálás mellett. Ezen nem is csodálkozhatunk. A jelentések alapján voltak olyan alakulatok, ahol a katonák átlagsúlya az 50 kilogrammot sem érte el. Hiány volt lőszerből, meg- 9 Watson, A.: Enduring the Great War i. m. 220–224., 228–230. 10 Leonard V. Nicola: The Italian Front. In: The Cambridge History of the First World War. Ed. Jay Winter. Cambridge 2013. 289. 11 Manfried Rauchensteiner: The First World War: and the End of the Habsburg Monarchy, 1914–1918. Wien 2014. 925., 954.
