Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Révész Tamás: Katonák, akiket nem akartak látni
147 Révész Tamás KATONÁK, AKIKET NEM AKARTAK LÁTNI Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlását követő időszak, 1918 őszének utolsó napjai máig a magyar történetírás egyik legvitatottabb korszakának számítanak. Ellentétben azonban más, sok polémiát kiváltó témával, ebben az esetben a tudományos és közéleti összeütközések középpontjába igen gyakran nemcsak politikatörténeti, hanem hadtörténeti kérdések is kerülnek. A Habsburg-haderő visszatéréséről, le- és újrafelszereléséről szóló vita egyáltalán nem új keletű. Az 1920-as évek elejétől a katonatisztek tollából megjelenő visszaemlékezések jelentős része – illeszkedve a korszak ellenforradalmi ideológiájába – előszeretettel hangsúlyozta, hogy a hősiesen harcoló és fegyelmezett magyar hadsereget az „áruló” Károlyi-kormány egyszerűen szétkergette.1 Ezzel szemben a jobbára emigrációban íródott baloldali narratíva a régi rendszert hibáztatta a háborús vereségéért, és a katonaság szétesését természetes és megállíthatatlan folyamatnak mutatta be.2 Ez a tanulmány ennek az időszaknak né hány kulcsproblémájával kíván foglalkozni három fontos témakörön keresztül. Elsőként azt tárgyalja, hogy milyen állapotban volt az Osztrák– Magyar Monarchia hadereje 1918 őszén. A második részben megpróbálja megválaszolni a sokat vitatott kérdést, hogy mennyire fegyelmezetten tértek vissza a magyar csapatok a frontvonalról. A harmadik, záró fejezetben pedig a Károlyi-kormány katonapolitikáját veszi górcső alá. 1 Lásd például: Breit József: A magyarországi 1918/19 évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története. Bp. 1925. I–II. I. 26. 2 Lásd például: Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar föltámadás: A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. (Magyar Hírlap Könyvek) Bp. 1989. 42.
