Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Debreczeni-Droppán Béla: Teleki László gróf utolsó párbaja – önmagával. Öngyilkosság és a gyilkosságteóriák - Párbaj önmagával – Teleki László öngyilkossága
TELEKI LÁSZLÓ GRÓF UTOLSÓ PÁRBAJA – ÖNMAGÁVAL 145 halála előtt is eljutott Teleki az öngyilkosság gondolatáig. 1861 januárjában, szabadon engedése után lelkileg-idegileg olyan állapotba került, hogy ezt a megoldást válassza, amikor a külföldi lapokban sok valótlanság jelent meg róla, például, hogy hűségesküt tett Ferenc Józsefnek, vagy az emigráció irányából érkező gyanúsítás, hogy drezdai elfogatása előre eltervezett dolog volt a részéről. Erre az időszakra vonatkozóan Andrássy Gyula gróf, későbbi miniszterelnök úgy emlékezett, hogy 1861 elején találkozott Telekivel, aki a rágalmak kapcsán olyan lelkiállapotba került, hogy azt mondta neki: „A dilemmából, a melybe jutottam [...] menekülni másképp nem bírok, mint, hogy golyót röpítek az agyamba.”94 Talán nem vé letlen, hogy ebben az időben, még Bécsben való tartózkodása idején vette meg azt a pisztolypárt, amelyből az egyik fegyver ott hever majd holtteste mellett. Ezt Teleki Gyula vallomásából tudjuk, ami így szól: „Pisztolyait[,] mellyek egyikével magát kivégzé[,] ő maga vette Bécsben ez év ele - jén[,] mint monda[,] olly végből[,] mivel nem tudja[,] mikor lesz reá szüksége.”95 Már az első fejezetben is idéztünk olyan részleteket a sajtóból, amelyeket az utolsó napokban vagy éppen élete utolsó napján mondott, és amelyekből egyértelmű, vagy nem nehéz kikövetkeztetni, hogy foglalkoztatta a halál, illetve az öngyilkosság gondolata. Egy olyan emberről beszélünk esetében, aki kora egyik híres párbajhőse volt, aki számos duellum ot vívott – halála okaként sem véletlenül került a teóriák közé a nép körében a párbaj –, tehát sokszor nézett szembe ténylegesen is a halállal. Ezt sem árt figyelembe venni a tragikus végkifejlet kapcsán, de nagy hazaszeretetét, a nemzet sorsának szívén viselését, felelősségtudatát és becsületéhez, elveihez való végletekig való ragaszkodását sem. Római jellem volt, ahogy sokan aztán a halála utáni megemlékezésükben így is aposztrofálták, egy olyan kor gyermeke, aki még az ókori auktorokon nevelkedett, az önfeláldozó rómaiak történeteit olvasva tanulta a latin nyelvet, amely ekkor még Magyarországon a politika nyelve volt. A hazáért való önfeláldozás nála neveltetése által személyiségének alapvető jegyévé vált, s ezt életében szóban és tettekben rendszeresen deklarálta is. A rá nehezedő hatalmas elvárásokkal, saját pártja meghatározó emberei felől az utolsó napokban még intenzívebben érkező nyomással, a felismeréssel, hogy elveihez ragaszkodnia kell, mert ellenkező esetben újra árulással gyanúsíthatják meg – mindezeket összeadva egyszerűen nem 94 Deák Ferencz beszédei i. m. 109. 95 BFL IV. 1327. b. Pest város városkapitányi iratai., lásd Teleki László halála után i. m. 327.
