Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Veszprémy László: A pozsonyi csata – az elhallgatott diadal? - Na és a győztesek?
A POZSONYI CSATA – AZ ELHALLGATOTT DIADAL? 13 kiadták, az esemény a nemzetközileg is ismert lett.17 A magyar történetírás 18. századi jezsuita megújítói, így Pray György és Katona István magától értetődően beszámoltak az eseményről,18 miként a pozsonyi lokál patrióta emlékezetbe is beemelték az eseményt (Bél Mátyás, Ortvay Tivadar).19 Virág Benedek a magyar kalandozások „tisztára mosásában” – ta lán egyedüliként – a 907. évi bajor támadással és Kurszán korábbi meggyilkolásával indokolja a későbbi hadjáratokat.20 František Palacký, a cseh modern történetírás megteremtője beemelte az ütközetet a cseh–morva hagyományok közé is. „A 907-dik év augusztus havában Pozsonynál, tehát az ó-morva területen, nagy ütközetre került a dolog [...] ez volt a legvéresebb, legdöntőbb ütközet, melyet a keresztyén Európa ezen vad hordák ellen eddig vívott [...] Úgy látszik, hogy ebben a csatában lelte halálát övéivel együtt Mojmir (Szvatoplug fia) is, mint keresztyén s a keresztyének szövetségese a nyugatot és polgáriasultságát romlással fenyegető barbárok ellen”.21 A csatára vonatkozó egykorú forrá-17 Nadányi Johannes (János): Florus Hungaricus, sive rerum Hungaricarum ab ipso exor dio ad Ignatium Leopoldum deductarum compendium. Amstelodam 1663. I. könyv, 17. fejezet. (Angol kiad. 1664, új kiad. Debrecen 2001, kiad. Havas László.) Részletesebben lásd Egy elfeledett diadal i. m. 201–210.; Veszprémy László: A pozsonyi csatától a pozsonyi csatáig. In: Tanulmányok Pollmann Ferenc tiszteletére. Szerk. Domokos György, Krámli Mihály, Mészáros Kálmán. Bp. 2019. 307–316. 18 Pray Georgius (György): Annales veteres Hvnnorvm Avarvm, et Hvngarorvm, ab anno ante natum Christvm CCX. ad annvm Christi CMXCVII deducti, ac maximam partem ex orentis, occidentisque rervm scriptoribvs congesti. Vindobonae 1761, 345.; Katona Stephanus (István): Historia critica primorum Hungariae ducum. Pestini 1778. 273–274. 19 Bél Matthias (Mátyás): Notitia Hungariae novae historico-geographica, divisa in partes quattuor, vol. I. Wien, 1735. 101–102.; Ortvay (Ortmayr) Theodor (Tivadar): Geschichte der Stadt Preßburg. Bd. 1. Preßburg 1892. 64. – Visszautasítja Dümmler Aventinusra vonatkozó kritikáját, lásd a 21. jegyzetben. Bél könyvtárában meg is volt Aventinus krónikája, Tóth Gergely: Catalogus manuscriptorum Matthie Bél, quae in bibliotheca Lycei Evangelici Posoniensis asservantur. Bp. 2006, 86., miként megvolt a nagyszombati és pozsonyi jezsuiták könyvtárában, s egy soproni magánkönyvtárban, lásd: Egy elfeledett diadal i. m. 207. 20 Virág Benedek: Magyar századok. Bp. 1983. 47., vö. Varga Bálint : A barbár múlt és a nemzeti dicsőség. Történelmi szemle 57. (2015) 319–331. – Áttekintését sokban hasznosítottuk. 21 František Palacký: Geschichte von Böhmen Größtentheils nach Urkunden und Handschriften. I–V. Prag 1836–1867. Die Urgeschichte und die Zeit der Herzoge in Böhmen bis zum Jahre 1197. I. 1864 (3. kiad.). 157. I., idézi Szabó Károly: Kissebb törté nelmi munkái I–II. Pest 1873. I. 240., és vö. Szabó Károly : Magyar vezérek kora. Árpádtól Szent Istvánig. Pest 1869., Varga B.: A barbár múlt i. m. 322.
