Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Debreczeni-Droppán Béla: Teleki László gróf utolsó párbaja – önmagával. Öngyilkosság és a gyilkosságteóriák - A lesújtó halálhír
TELEKI LÁSZLÓ GRÓF UTOLSÓ PÁRBAJA – ÖNMAGÁVAL 113 ságnak semmi nyoma”.17 (3. kép). Néhány újság azonban, ha nem is dekla rálta az önkezűség tényét, azért olyan előzményekről tájékoztatta az olvasókat, amelyek egyértelműen annak irányába mutattak. „A grófot barátai napok óta igen izgatottnak látták.” – írta az Idők Tanuja már a halál nap ján délután megjelent számában.18 A Nefelejts 1861. május 12-i számában pedig egyenesen így fogalmaztak: „habár rendkivüli nyugtalanságának számos jeleit adta, s idegessége, melyet gyakori fájdalmas gyomorgörcse igen élesített, egy idő óta igen magasra volt fokozva, mind a mellett ily végzetes szándokról senkinek sejtelme nem volt.”19 A végső megállapítás pedig ez volt: halála „nehéz lelkiküzdelmeknek gyászos eredménye.” Összességében megállapíthatjuk, hogy a sajtó szerepe a kedélyek megnyugtatásában nagyon fontos volt; még akkor is igaz ez, ha kezdetben voltak orgánumok, amelyekre éppen az ellenkezője mondható inkább. Emellett azonban hangsúlyozandó, hogy az első napokban különösen nagy kommunikációs és konspiratív munkát végzett Thaisz rendőrfőnök is. Szükség is volt erre, mert az első egy-két nap forrongott a levegő Pesten. Ahogy ugyanis elterjedt a hír, a Szervita téri Teleki-palota környékét 17 Szegedi Hiradó 3. (1861) május 9. 36. sz. (1.) – A szegedi lap mondjuk azt is megírta, hogy gyanúsítottként „többen befogadtak”, de más források ezt nem erősítik meg. 18 Idők Tanuja 2. (1861) május 8. 405. sz. 423. 19 Nefelejts 3. (1861) május 12. 6. sz. 70. 3. A Szegedi Hiradó 1861. május 9-i címlapja Teleki halálhírével
