Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Debreczeni-Droppán Béla: Teleki László gróf utolsó párbaja – önmagával. Öngyilkosság és a gyilkosságteóriák - A lesújtó halálhír
TELEKI LÁSZLÓ GRÓF UTOLSÓ PÁRBAJA – ÖNMAGÁVAL 111 ideje korán.”11 Thaisz joggal félhetett egy forradalmi esemény kialakulá sától, hiszen egy évvel korábban, 1860. március 15-én véres és Forinyák Géza joghallgató halálát okozó konfliktusra került sor a 48-as forradalomra való megemlékezés folyamán. Érthető tehát, hogy ekkor a valóban hihetetlenül népszerű Telekinek, a többségbe jutott párt vezérének, a magyar függetlenségi törekvések hazai megtestesítőjének halálakor sokkal nagyobbnak látszott a veszély. A halottvizsgálatot ezért is kellett elvégezni elismert szakértőkkel és a lehető leggyorsabban. A boncolási jegyzőkönyv és az ahhoz fűzött orvosi szakvélemény néhány nappal később meg is jelent a lapokban, és némileg nyugtatólag hathattak. Ennek megállapításai alapvetően az öngyilkosság tényét támasztották alá. A halálhírt minden újság gyászkeretben hozta. „Teleki László gróf nincs többé!”, „Gróf Teleki László halva fekszik!” – szerepelt több címlapon. A legfrissebb kiadású, május 8-án déli állapotokat rögzítő napilap, az Idők Tanuja gyászkeretes kis írásában többek közt ezt olvashatjuk: „A meglövetés felől iszonyu dolgokat beszél a gyászoló Pest; a vizsgálat az ország jeles férfiai jelenlétében foly; mi tehát e vizsgálat befejezéseig a meglövetés módjáról korainak tartanók nyilatkozni.”12 A lapok többsége újra közölte életrajzát, később az utolsó, el nem mondott beszédének töredéke is több helyen megjelent. Majd mindegyik sajtóorgánum írt Telekinek az utolsó időkben tapasztalt izgatottságáról, a rég meglévő gyomorbajáról és azokról az esetekről, amikor Teleki öngyilkosságról beszélt. Külön tanulmány szólhatna Teleki László halála és temetése sajtóvisszhangjáról, itt azonban most csak nagyon röviden írhatunk erről, viszont mindenképpen meg kell említenünk a legelső nekrológot, amelyet Pompéry János (1819–1884) író, újságíró, a Magyarország című politikai napilap szerkesz tője írt. Ez az addigra már forrongó közhangulatot tovább fokozta, amit a kortársak közül többen megjegyeztek. Hunfalvy Pál (1810–1891), az 1861. évi képviselőház tagja például a következőket írta naplójába, miután ő is idézett két mendemondát, amelyek szerinte jól jellemezték „a közvélemény nyerseségét és gyermekes itéletét, melyet – mint írta bölcs Pompéry uram is fokoz még halotti hirdetésével, melyet fekete szegélyű lapon osztogattak, vagyis inkább árultak az utczákon a délután folyamán, s melyben lehető nagy páthoszszal elbeszélvén a gyászesetet, a végén azt mondja: »annyit mondhatunk, hogy halála mystérium!« Hogy fogják hüvelyezni 11 Vezerle Gyula: Gróf Teleky László. Ifjúkori emlékezések. É. n. OSZK Kézirattár. Fol. Hung. 1259. 15–16. Idézi még Jókai is, lásd az 1. jegyzetet. 12 Idők Tanuja 2. (1861) május 8. 405. sz. 421.
