Hermann Róbert (szerk.): Összeesküvési teóriák a magyar történelemben - Századok Könyvek (Budapest, 2022)
Csorba László: Széchenyi haláláról – összeesküvés-elméleti megközelítésben - Összegzés: agytorna vagy hitvallás
SZÉCHENYI HALÁLÁRÓL – ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSBEN 101 lációnak, és nem irracionális spekuláció nak vagy misztikus képzelgés nek tekinthető.49 Könnyű belátni továbbá, hogy a „legnagyobb magyar” megölésének teóriája nemcsak születése pillanatában,50 de a későbbi korszakokban is messzemenően képes volt megadni a hívő közösségnek mindazokat a pszichológiai előnyöket, amelyekkel az ilyen virtuális csoportélményben osztozás együtt járhat. Melyek ezek az előnyök? „A fogyasztó éppen attól elégül ki – fejtegeti Lakatos –, hogy pontosan azt kapja, amit várt – és még egy kevés olyan többletet, amellyel fokozhatja önmagával való elégedettségét.”51 Ugyanis nem kellett változtatnia a világképén (abzug Bécs!); előí téleteit igazolták, sőt megerősítették (a huncut német mindig bántja a magyart!); egy titok birtokába jutott, amelyet talán már korábban is ismert, de most átéli a beavatás gesztusát is (ahogy a Messiást a gonoszok, úgy ölték meg a magyarok Messiását a bécsi gonoszok); megnevezik a bűnöst, akinek bajait köszönheti (a bécsi udvar és titkosrendőrei) – végül mindezen lelki élmények összegeződve csökkentik a frusztrációját és növelik a biztonságérzetét. Ám a szociológus fölhívja a figyelmet a veszélyekre is. „Mivel az összeesküvés-elméletek mindig úgy adnak magyarázatot valamely negatív jelenségre, hogy azt valamely csoport számlájára írják, azaz a csoportot morálisan felelőssé teszik az adott jelenségért, ezért elsőrendűen alkalmasak a csoportközi előítéletek gerjesztésére, megerősítésére, terjesztésére, kiaknázására. Az összeesküvés-elméletek tömegfogyasztásra szánt ellenségképeket kreálnak. Olyan téveszméket, előítéleteket népszerűsítenek kidolgozott és kifinomult, olykor a tudományosság minden látszatával felruházott formában és nagy meggyőző erővel, amelyek alapvetően hamis valóságkonstrukciók, világnézetek alapjául szolgálhatnak. Mint az előítéletek terjesztésére különlegesen alkalmas propagandaeszközök, rendkívül veszélyes fegyverek is lehetnek.”52 Ez valóban reális veszély, de esetünkben szerencsére kisebb a gond, két okból is. Egyfelől, mint utaltunk rá, a bécsi udvar időnként valóban adott okot a bizalmatlanságra. Másfelől pedig már több mint száz esztendeje eltűnt a történelem süllyesztőjében az a vezető császári bürokrata 49 Lakatos L.: Munkahipotézisek i. m. 217. 50 Viszota Gyula jelzi, hogy a korabeli sajtó is felfigyelt azokra a híresztelésekre, amelyek nem sokkal a halálhír vétele után már terjedni kezdtek, és azonnal a bécsi udvart vádolták a bűnténnyel. – Lásd Viszota Gy.: Gr[óf]. Széchenyi István i. m. 12. 51 Lakatos L.: Munkahipotézisek i. m. 198–199. 52 Lakatos L.: Munkahipotézisek i. m. 200.
