C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.5. A nádorváltások a Jagellók uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 98 seltetnie magát)626 – addig is a királyi privilégiumok méltóságsorai üre sedésben lévőnek jelezték a nádori méltóságot.627 Az országgyűlés részt vevőit a fentieknek megfelelően a törökellenes szövetségkötés foglalkoztatta, az eredmény pedig mindenki számára ismeretes: az országgyűlésen felbontották a törökkel 1498-ban kötött békét, és Ulászló király csatlakozott a Velencei Köztársaság, VI. Sándor pápa és a francia király alkotta szövetséghez.628 A tanácskozások másik témája a nádori méltóság betöltésének kérdése lehetett. Ennek menetéről nem rendelkezünk semmilyen információval, egy dolog azonban kijelenthető – nádori poszt esetleges várományosaként számba jöhető személy nem sok akadt: a hivatalban lévő országbíró, Vingárti Geréb Péter, a néhai Mátyás király rokona, illetve a király törvénytelen gyermeke, Corvin János troppaui és liptói herceg, az aktuális dalmát-horvát-szlavón bán, valamint az erdélyi vajda, Szentgyörgyi Péter gróf.629 Hogy valamelyikük törekedett is volna a nádori poszt elnyerésére, ma már nem világos, legkevesebb esélye talán János hercegnek lehetett.630 Mindazonáltal a végeredmény ismert: Vingárti Geréb Péter t választot ták meg és nevezte ki az uralkodó az országgyűlésen. A választás és a kinevezés pontos idejét nem tudjuk, habár annak behatárolása forrásaink segítségével lehetséges: május 7-én Geréb még országbíróként adott ki oklevelet,631 az országgyűlésen kiadott, május 8-i kelettel rendelkező tör vénykönyvben viszont már nádori címmel szerepel, és ugyanitt az országbírói méltóságot üresedésben lévőnek jelzik.632 Noha a törvénykönyvekben 626 CJH I. 669. (DRMH 4. 158.), vö. Pest megye univerzitásának levelével („iuxta contenta novi decreti et ipsius articulorum pridie in campo Rakos per regiam maiestatem ac universos dominos prelatos et barones ac nobiles et proceres huius regni editi” DL 105695.). 627 1500. febr. 12. (Motesiczky oklt. 294.), 1500. márc. 25. (DL 98266.); Archontológia 1458– 1526. I. 81., 299. 628 Minderre bővebben lásd Kosáry D.: Külpolitika 82., 87.; C. Tóth N.: Tolnai ogy. 1455– 1456. 629 Vö. a királyi oklevelek méltóságsorával (Archontológia 1458–1526. I. 299–300.). 630 Vö. Neumann T.: Szapolyai és Corvin harca, különösen 421–424. 631 Archontológia 1458–1526. I. 90. (DF 250668.) 632 CJH I. 669. (DRMH 4. 158.); Archontológia 1458–1526. I. 81. – 1500. máj. 15-ről ismerjük II. Ulászló király kötelezvényét, amely szerint a zágrábi püspök hagyatékából kölcsönvett egy bizonyos összeget (vö. Czövek Z.: Szentlászlói Osvát végrendelete 57–58.), ebben felsorolták, hogy kiknek a tanácsából – és kezessége mellett – tette, mivel a névsor egyúttal az országgyűlésen biztosan jelen lévő személyeket – továbbá gyanúm szerint a nemesi követek kivételével a nádorválasztókat – is megadja, így nem felesleges annak ismertetése: Váradi Péter kalocsa-bácsi érsek, Lukács zágrábi, Vingárti Geréb László erdélyi, Ernuszt Zsigmond pécsi, Szatmári György veszprémi, Bátori Miklós váci,
