C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.3. A nádorváltások Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 71 ciójára bizonyos birtokokat adományozott Turóci Jakabnak és Benedeknek,397 az előbbi éppenséggel Bebek Imre országbíró kőrösi (al)ispánja is volt egyben.398 Az oklevélben ráadásul a birtokok adományozása kapcsán hangsúlyozták, hogy az „a főpapokkal és bárókkal folytatott tanácskozás révén” (matura deliberatione prelatorum et baronum dicti regni Hungarie prehabita) történt. Merőben szokatlan ez a kitétel az oklevélben, hiszen sem korábbi, sem későbbi – 1387. március 31-e előtti – adományleveleiben nem találunk a főpapokra és bárókra történő hivatkozásokat, így viszont nem tudunk másra gondolni, hogy ekkor azok valóban Székesfehérváron tartózkodtak – nem az adomány megtételéről tanácskoztak, hanem új nádort választottak.399 Szécsi Miklós utoljára 1386. október 13-án, 400 míg utódja, Lackfi István – feltehető október végi megválasztása után – először 1387. január 27-én, Dombró városában kelt királyi oklevél relátoraként szerepel új címével. A nevében a nádori jelenlét által kiadott első hivatali kiadványai 1387 vízkereszti nyolcadáról ismertek.401 1.2.3. A nádorváltások Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején Lackfi István nádor öt évvel később, 1392 késő őszén vesztette el tisztségét.402 Az utolsó adat hivatalviselésére november 13-ról, Visegrádról, te hát bírói székén kiadott oklevélből ismert, ám feltétlenül figyelmet érdemel, hogy két héttel korábban – legalábbis Ilsvai Leusták nádor 1393. június 3-i oklevele szerint –, azaz október 30-án már üresedésben lévőnek mondta a nádori tisztet.403 Ugyanígy szerepel a november 11-re keltezett privilégiumok méltóságsorában is (honore palatinatus regni nostri vacan te). 404 Ez utóbbit még ráfoghatnánk arra, hogy a privilégiumok keltezésé ben a cselekmény időpontjához a későbbi írásba foglalás napját társították, de a nádori bíróság által kibocsátott oklevélre ez már semmiképpen sem áll. Meglepő tehát, hogy az egyik rendes bírói fórum vezetőjét éppen a 397 Süttő Sz.: Anjou II. 430. 398 Archontológia 1301–1457. I. 9., 18., 254. 399 Engel Pál annak idején úgy fogalmazott, hogy a „királyi tanács – vagy talán még az országgyűlés – Lackfi Istvánt tette meg nádorrá” (Engel P.: Szent István birodalma 170.). 400 Süttő Sz.: Anjou II. 421–423. 401 C. Tóth N.: Lackfi nádor 88., 99. 402 Engel P.: Királyi hatalom 35–36., Mályusz E.: Zsigmond uralma 36. 403 „[in quin]denis festi Galli confessoris [proxi]me preteritis vacante honore palatinatus in personale [presentia] domini nostri Sigismundi regis comparenda” (DF 274041.). 404 Archontológia 1301–1457. I. 551.
