C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.2. A nádorváltások Nagy (I.) Lajos uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 54 a bánt többek között azért is hívta a királyhoz, hogy jelen lehessen az új nádor személyének eldöntésénél. Bárhogyan is történtek a dolgok, okleveles forrásaink annyit engednek feltételezni, hogy a kinevezés idején az országnagyok nagy része a király mellett tartózkodott (azaz az eseményekre legalábbis a királyi tanács ülésén került sor). Opuliai László nádor mintegy öt éven keresztül viselte tisztségét, ám azt a Lengyelországban bekövetkezett változások miatt elvette tőle Lajos király, és Oroszország – a későbbi orosz vajdaság – élére helyezte, a nádori tisztséget pedig Lackfi Imre kapta meg. 239 A nádor nevében kelt utolsó kiadványt Visegrádról, szeptember 12-ről ismerjük,240 míg oroszorszá gi kormányzói kinevezése október 10-én vagy az azt megelőző napokban kelt.241 Utóda, Lackfi Imre, az addigi erdélyi vajda – e tisztségét utoljára egy szeptember 22-i oklevél említi242 – október 13-án szerepel először ná dori címmel.243 Ráadásul e napon nemcsak a király által Nagymarton ban,244 hanem a visegrádi kúriában 245 kiadott oklevelekben is ezen új cí mével szerepelt és azokat már nádori (bírói) pecsétjével erősítették meg.246 Ezt azért is fontos jelezni, mert az újonnan 247 kinevezett ország bíró, Szepesi Jakab szeptemberi keltezésű okleveleiben előforduló pecsételési záradék szerint az újdonsült országbírónak még nem készült(ek) el a pecsétnyomó(i), ezért azokat Lackfi Imre vajda pecsétjével hitelesítették.248 Noha a mértékadó megállapítás szerint a tisztségben gyakorlati lag nem volt üresedés, és Szécsi Miklós leváltása (utoljára szeptember 239 A politikai helyzet változására összefoglalóan lásd Engel P.: Szent István birodalma 144–146.; Bagi D.: Anjouk Krakkóban 59–63., 76., 85–87. 240 DL 52204. – Vö. Archontológia 1301–1457. I. 4. 9. jegyzet, szept. 6-i oklevelet ismert utolsó kiadványként, és szerinte okt. 6-án még hivatalban volt (mindezt a leleszi konvent e napi, László nádorhoz szóló levelére alapozta [Zichy oklt. III. 470.], ám kétséges, hogy Leleszen naprakészek lettek volna a nádorváltás időponjáról). 241 E napon ugyanis Lajos király általános parancslevelével tájékoztatta a Lengyel és Magyar Királyság tisztségviselőit, hogy Lászlót nevezte ki kormányzóvá (AGZ III. 46.). 242 DL 52202., pecsételési záradékban. 243 Archontológia 1301–1457. I. 4. 244 DL 41879., a titkospecsét alatt: „Relatio Emerici palatini”. 245 Zichy oklt. III. 471., 472., 474., 475., 476., DL 6062., 85407., DF 233846–7., 265690. 246 Vö. DL 6062. 247 Archontológia 1301–1457. I. 8. (1372. szept. 10.) 248 Szept. 10.: „Presentes siquidem sigillo nostro nondum promptuato, sigillo domini [Emerici voyvo]de Transsilvani fecimus consignari” (DL 41876.), 22.: „Presentes autem propter carentiam sigilli nostri, sigillo domini Emerici voyvode Transsilvani fecimus consignari” (DL 52202.). – Szept. 28-án (DF 219699.) már volt pecsétje.
