C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
4. Összegzés és kitekintés. A nádori és a helytartói intézmény a kora újkorban
ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS 341 tóságot folyamatosan betöltötték.25 Változás a Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett szervezkedés felszámolása után következett be.26 Ugyan a nádor még 1667-ben, tehát annak kitudódása (1670) előtt meghalt, I. Lipót király mégsem hívott össze nádorválasztó országgyűlést, hanem az országbíró és az esztergomi érsek személyében helytartókat nevezett ki (1667).27 Majd az 1670-es évek legelején létrehozta a kormányzó ságot (Gubernium), amelynek élére kormányzói címmel báró Ampringen János Gáspárt (Johann Caspar von Ampringen), a Német Lovagrend nagymesterét nevezte ki.28 Az új tisztség volt hivatott kiváltani a nádor és a helytartó funkcióját is – noha a nádori méltóságot nem szüntették meg, az érsektől pedig nem vették el a helytartói címet –, ugyanakkor a mellé rendelt tanácsnak tagja lett az érsek-helytartó, az országbíró, kamaraelnök és a személynök.29 A „reformkísérlet” pár éven belül – most nem részletezett okok miatt30 – teljes kudarccal végződött: I. Lipót király rá kényszerült az „alkotmány” helyreállítására és az 1681. évi országgyűlésen Esterházy Pált választották nádorrá (1681. június 23.), amely után két hónappal (augusztus 27.) megkapta a királyi kinevezőlevelét is.31 Mindezekkel párhuzamosan megszüntették mind a Guberniumot, mind pedig a helytartóságot (1681. évi 2. tc.), azaz a helytartói hatáskör egyszer s mindenkorra beolvadt a nádoriba.32 Az Esterházy Pál megválasztásáról és kinevezéséről szóló 1681. évi 1. törvénycikk az első , amely nem csak általánosságban szól a nádor hatásköréről: 25 1608. nov. 18-tól 1667. márc. 27-ig egy-két év kivételével mindig volt nádora (és helytartója) az országnak, listájukat lásd archivum.piar.hu/arisztokrata/nádor (látogatás időpontja: 2016. január 19.). – A 17. századi politikatörténet vázlatos, új szempontok szerinti összefoglalását a vonatkozó irodalommal lásd Pálffy G.: Szakítások és kiegyezések 57–64.; a század nádoraira lásd S. Lauter É.: Palatinus regni; Uő: „Modus observandus”. 26 Minderre lásd a korábbi irodalommal R. Várkonyi Á.: Wesselényi szervezkedés, főleg a 449–458. 27 Nádasdy Ferenc országbíró fogságba vetése (1670) után egyedül Szelepchény György érsek töltötte be (Tusor P.: Szelepchény György 304.). 28 Benczédi L.: Rendi szervezkedés 1207–1208.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 129–131. 29 Működésére és jogköreire lásd Ember Gy.: Újkori közigazgatás 108–112. 30 Erre lásd Benczédi L.: Rendi szervezkedés 1237. skk.; Ember Gy.: Újkori közigazgatás 112.; Iványi E.: Esterházy Pál 24.; illetve legújabban Pálffy G.: Szakítások és kiegyezések 59. (az 1681. évi diéta mint a „negyedik kiegyezés”). 31 Iványi E.: Esterházy Pál 24–25. 32 Uo. 45–47.; mindezt újra és újra megerősítették (vö. például az 1741. évi 9. tc.-vel [CJH V. 24.]).
